| Az 1900-as párizsi világkiállítás teleszkópja | |
|---|---|
| Kilátás a távcsőre az okulárból | |
| Típusú | látható spektrumú teleszkóp |
| Koordináták | 48°51′27″ é SH. 2°17′34″ K e. |
| Gyújtótávolság | 57 m |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
Az 1900-as párizsi világkiállítás teleszkópja a valaha épített legnagyobb fénytörő távcső . Az objektív kétlencsés akromata . A lencse átmérője 1,25 m. A távcsövet kifejezetten az 1900-as párizsi világkiállításra készítették . A teleszkópot gyakorlatilag nem használták csillagászati műszerként. A kiállítás után leszerelték.
A kétlencsés akromat objektív átmérője 1,25 m, a fókusztávolság 57 m volt. A cső hossza meghaladta a 60 métert. Az objektívet vizuális megfigyelésekre szánták, és asztrográfként való munkavégzéshez egy másik, fényképes megfigyelésekre korrigált lencsére cserélhető. Az objektív nagy tömege és a cső hossza miatt lehetetlennek tűnt a távcsövet hagyományos egyenlítői tartóra szerelni, ezért döntöttek úgy, hogy a távcsövet álló és vízszintesen szerelik fel. Az égi objektumok célzása külön siderosztát (2 méter átmérőjű lapos forgótükör, a fényt fix lencsébe visszaverő) segítségével történt. A fókuszálás a szemlencse vezetősínek mentén történő mozgatásával történt. 500x-os nagyításnál a műszer szögletes látómezeje 3 ívperc volt.
A siderostat tükröt és az objektívlencséket a Gautier cég gyártotta, a hozzájuk tartozó üveglapokat pedig Édouard Mantua öntötte. A kiállítás kezdetére már csak a fotólencse volt kész; a lencsék polírozásának késése miatt a második, vizuális objektív nem készült el időben, és a teleszkóp mellé állították ki.
A távcsövet egy külön épületben, az „Optikai Palotában” (Palais de l'Optique) szerelték fel a Champ de Mars -on , nem messze az Eiffel-toronytól. A cső észak-déli irányú, huszonnégy, 1,5 m átmérőjű hengeres szakaszból állt, a cső tengelye hét méterrel az épület padlója felett helyezkedett el. A reklámplakát arra hívta a közönséget, hogy "1 méteres távolságból csodálja meg a Holdat".
Csillagászati célokra a teleszkópot csak néhány alkalommal használták, szigorúan véve kevéssé alkalmazkodva ehhez. Théophile Moreux (1867-1954) csillagász megfigyeléseket és vázlatokat készített a napfoltokról. Eugene Antoniadi több vázlatot készített a ködökről. Charles Le Morvan (1865–1933) fényképezte a Holdat, fotók jelentek meg a Strand Magazinban, 1900 novemberében.
A távcső megépítésére 1886-ban megszervezett cég a kiállítás vége után azonnal csődöt jelentett. 1909-ben a távcsövet árverésre bocsátották. Vevőt nem találtak, a távcsövet leselejtezték. A siderostat tükör a Párizsi Obszervatóriumban van kiállítva egy történelmi kiállítás részeként; két dobozba csomagolt lencsét ugyanott, a pincében tárolnak.
Fotó a refraktor siderostatról (nem elérhető link)