A közös földművelési partnerség a kollektív gazdálkodás (TOZ, artel , commune ) elsődleges, legegyszerűbb formája a Szovjetunióban .
A megjelölésre mind a szakirodalomban, mind a mindennapi életben főként a TOZ vagy ritkábban a TSOS rövidítést használták.
A fő különbség a TOZ artellétől és a kommunától a termelőeszközök szocializációs fokában rejlik. A TOZ-ban a paraszthoz tartozó eszközöket, termelőeszközöket nem szocializálják, csak megosztják. A TOZ tagjainak szánt földterületek, kaszálás és legelők egyetlen tömbben vannak egyesítve. A feldolgozás közösen történik. A társulás bruttó bevételének egy bizonyos részét oszthatatlan alapba utalják .
A terepmunka ideje alatt a TOZ tagja köteles gondoskodni eszközei, mezőgazdasági gépei, dolgozó állatállománya, járművei megosztásáról. A gazdasági év végén a bevétel felosztása során a termelőeszközök tulajdonosa a bevételből meghatározott részt kap azok felhasználásáért. Más szóval, a jövedelem elosztása a TOZ-ban nem csak a munka, hanem a részvények alapján is történik, a biztosított termelési eszközök mennyiségétől függően. TOZ-ban a fő termelési eszközök továbbra is magántulajdonban voltak.
A TOZ a NEP -re való áttérés során kezdett megjelenni, és végül egy irányítási formaként ismerték el egy kicsit később - 1924-ben az RSFSR Népbiztossága kidolgozta és jóváhagyta a TOZ mintaszabályzatát.
A TOZ fő fejlesztését 1928-29-ben kapta, a vidéki egyéni gazdálkodásról kollektív gazdálkodásra való áttéréssel kapcsolatos hatósági intézkedések általános irányvonalának részeként.
1929 júniusában a TOZ-ok az összes kollektív gazdaság több mint 60%-át tették ki ( Ukrajnában ez az arány még magasabb volt - több mint 75%) (az artel 35%-a és a kommuna kevesebb mint 5%-a). A teljes kollektivizálásra való átállással Sztálin „ Szédül a sikertől ” című cikkében „a kollektív mozgalom elmúlt szakaszának” nyilvánították őket [1] . A Bolsevikok Össz Uniós Kommunista Pártja 16. kongresszusán (1930) a kollektív mozgalom alapelveinek meghatározásakor a TOZ-okat jelölték meg a nem gabonaterületeken és a szovjet területeken az artelekhez való fő átmeneti formákként. Keleti. Az artelben meglévő TOZ-ok átalakításának első hullámát 1930 végén és 1931 közepén hajtották végre. 1933. június 1-jén a TOZ-ok a kolhozok összlétszámának körülbelül 2%-át tették ki. 1934. január 1-jén a 228 700 TOZ kollektív gazdaságból 3430, 3660 település volt, a többi pedig artel.
Egy új típusú mezőgazdasági artel minta chartájának 1935-ös elfogadásával a megmaradt TOZ-ok elkezdtek áttérni az artell alapokmányára.
1936 elejére a 250 000 kolhoz közül a TOZ-ok és a községek aránya 1% alatti volt. 1938-ra teljesen eltűntek a Szovjetunióban.