A teljes termékenységi ráta ( TFR ), egyben a teljes termékenységi ráta, a termékenységi ráta egy olyan együttható , amely megmutatja, hogy átlagosan hány nő szülne a teljes szaporodási periódusban (azaz 15-től 50 évig), miközben ennek születési aránya megmarad . év minden életkorban , amelyre a mutatót a halálozástól és a korösszetétel változásától függetlenül számítják ki. Ez az együttható a születési ráta egyik fontos mutatója. A népesség szinten tartásához körülbelül 2,1 születési teljes termékenységi ráta szükséges egy nőre egy élet során [2] .
A teljes termékenységi ráta a világon az 1950-es évek első felében egy nőre jutó 4,97 születésről 2015 és 2020 között 2,47-re csökkent [3] . A fejlettebb országokban ez a termékenységi szint már az 1960-as évek elején jellemző volt, a század végére 1,57-re csökkent, amit a kevésbé fejlett országokból ezekbe az országokba irányuló bevándorlás fedez. A világ számos fejlődő országában a 21. században a teljes termékenységi ráta a népességpótlási szint (2,1 születés/nő) alá esett , a Föld lakosságának globális demográfiai öregedéséhez vezető globális demográfiai trend következtében ( kivéve -Szaharai Afrika ), és számos fejlett és fejlődő országban már ez okozta a demográfiai válságot [4] [5] [6] [7] [8] [9] .
A legmagasabb teljes termékenységi ráta a világon Nigerben van – 7,0 (2020-ra) [10] . A legalacsonyabb Dél-Koreában – 0,71 (2021-re) [11] .
évek | TFR |
---|---|
1950−1955 | 4.97 |
1955−1960 | 4.90 |
1960−1965 | 5.02 |
1965−1970 | 4.93 |
1970−1975 | 4.47 |
1975−1980 | 3.86 |
1980−1985 | 3.59 |
1985−1990 | 3.44 |
1990−1995 | 3.01 |
1995-2000 | 2.78 |
2000-2005 | 2.65 |
2005-2010 | 2.58 |
2010−2015 | 2.52 |
2015–2020 | 2.47 |
2020–2025 | 2.42 |
Az ENSZ 2019-es demográfiai előrejelzése szerint a medián változat szerint a teljes termékenységi ráta Oroszországban 2020 és 2100 között az 1,82 születés/nő és 1,84 születés/nő között lesz. [3] Az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok közül minimális értéke a Leningrádi régióra jellemző - 1,075 , a maximális pedig a Tuva Köztársaságra - 2,724 (2019-re). [12] A 21. században Oroszországban a teljes termékenységi ráta a népességpótlási szintet (2,1 születés/nő) feletti szintet elsősorban a szibériai és az észak-kaukázusi agrár- és vidéki nemzeti köztársaságokban érte el, amelyek még nem fejezték be a demográfiai átmenetet . 2019-ben a születési ráta csak az Orosz Föderáció négy alkotórészében haladta meg a helyettesítési szintet (2,1 születés/nő) : a Tyvai Köztársaságban (2,724 születés egy nőre), a Csecsen Köztársaságban (2,576 születés egy nőre), a Nyenec Autonóm Kerület (2176 szülés/nő) és az Altáji Köztársaság (2114 szülés/nő). [12]
évek | az egész lakosságot | városi lakosság | vidéki lakosság |
---|---|---|---|
1960−1969 | 2,540 | 2.040 | 3.320 |
1970−1979 | 2.007 | 1.773 | 2.588 |
1980−1989 | 1.895 | 1700 | 2.562 |
1990 | 1.892 | 1.698 | 2600 |
1995 | 1.337 | 1.193 | 1.813 |
2000 | 1.195 | 1.089 | 1.554 |
2001 | 1.223 | 1.124 | 1.564 |
2002 | 1.286 | 1.189 | 1.633 |
2003 | 1.319 | 1.223 | 1.666 |
2004 | 1.344 | 1.253 | 1.654 |
2005 | 1.294 | 1.207 | 1.576 |
2006 | 1.305 | 1.210 | 1.601 |
2007 | 1.416 | 1.294 | 1.798 |
2008 | 1.502 | 1.372 | 1.912 |
2009 | 1.542 | 1.415 | 1.941 |
2010 | 1.567 | 1.439 | 1.983 |
2011 | 1.582 | 1.442 | 2.056 |
2012 | 1.691 | 1.541 | 2.215 |
2013 | 1.707 | 1.551 | 2.264 |
2014 | 1750 | 1.588 | 2.318 |
2015 | 1.777 | 1.678 | 2.111 |
2016 | 1.762 | 1.672 | 2.056 |
2017 | 1.621 | 1.527 | 1.923 |
2018 | 1.579 | 1.489 | 1,870 |
2019 | 1.504 | 1.427 | 1.754 |
Az ENSZ 2019-es előrejelzése szerint a világ népességének növekedése a 21. század végére szinte megáll. A modern történelem során először várható, hogy a világ népességének növekedése gyakorlatilag leáll e század végére, nagyrészt a csökkenő globális termékenységi ráták miatt. Az előrejelzések szerint 2100-ra a világ népessége megközelítőleg eléri a 10,9 milliárd főt, éves növekedése pedig kevesebb, mint 0,1%, ami meredek csökkenés a jelenlegihez képest. 1950 és napjaink között a világ népessége évente 1%-ról 2%-ra nőtt, az emberek száma pedig 2,5 milliárdról 7,7 milliárd fölé nőtt. A globális termékenység csökken a világ öregedésével. Az ENSZ 2019-es demográfiai előrejelzése szerint 2050-re a világ népességének átlagéletkora 36 év lesz, a világon minden hatodik ember 65 év feletti lesz (16%), szemben 2019-vel, amikor a világ népességének átlagéletkora. A világ lakossága 31 éves volt, és csak 11-ből 1 ember (9%) volt 65 év feletti. Az ENSZ 2019-es demográfiai előrejelzése szerint 2100-ra a világ népességének átlagéletkora 42 év lesz, a teljes termékenységi ráta pedig 1,9 születés/nő lesz, szemben a 2019-es 2,5-tel. Az előrejelzések szerint 2070-re ez a mutató a népesség pótlási szintje (2,1 születés/nő) alá süllyed. 2020 és 2100 között a 80 év felettiek száma 146 millióról 881 millióra nő. 2073-tól kezdődően az emberiség történetében először lesz több 65 éves és idősebb, mint 15 év alatti. Az átlagéletkor növekedéséhez hozzájárul a várható élettartam növekedése és a születésszám csökkenése. [15] [16]
Afrika az egyetlen olyan régió a világon, ahol az előrejelzések szerint a század vége előtt jelentős népességnövekedés várható. Afrika lakossága 2020 és 2100 között várhatóan 1,3 milliárdról 4,3 milliárdra fog növekedni. Az előrejelzések azt mutatják, hogy ezt a növekedést főként a szubszaharai Afrikában érik el, ahol 2100-ra várhatóan több mint háromszorosára fog nőni a lakosság. Az előrejelzések szerint az Egyesült Államokat és Kanadát (Észak-Amerika), valamint Ausztráliát és Új-Zélandot (Óceániát) magában foglaló régiók népességnövekedése várható az évszázad során, de lassabb ütemben, mint Afrikában. Az előrejelzések szerint Afrika népességnövekedése ebben az évszázadban erőteljes marad. Európa és Latin-Amerika népessége 2100-ra várhatóan csökkenni fog. Európa lakossága 2021-ben várhatóan 748 millió főre tehető. A latin-amerikai és karibi régió népességszámát tekintve 2037-re várhatóan megelőzi Európát, és 2058-ban eléri a 768 milliós csúcsot. Ázsia lakossága a 2020-as 4,6 milliárdról 2055-re várhatóan 5,3 milliárdra nő, majd csökkenni kezd. Kína lakossága várhatóan 2031-ben éri el a csúcsot, míg Japán és Dél-Korea népessége 2020 után csökkenni fog. India lakossága 2059-ig várhatóan növekedni fog, amikor is eléri az 1,7 milliárd főt. Eközben Indonézia – Délkelet-Ázsia legnépesebb országa – az előrejelzések szerint 2067-ben éri el a csúcsot. Az észak-amerikai régióban várhatóan a világ többi részéből érkező migráció lesz a folyamatos népességnövekedés fő mozgatórugója. Az ENSZ előrejelzései szerint a következő 80 évben (2020-ról 2100-ra) várhatóan 85 millió fővel fog növekedni a bevándorlók száma az Egyesült Államokban. Kanadában a migráció valószínűleg a növekedés egyik fő mozgatórugója, mivel Kanadában a halálozások száma várhatóan meghaladja a születések számát. [15] [16]
Az előrejelzések szerint 2100-ra a világ népességét tekintve 10 legnagyobb ország közül 5 Afrikában található. Az előrejelzések szerint a világ népességnövekedésének több mint felét az évszázad végére hat ország adja, öt ország pedig Afrikában lesz. A világ népessége 2020 és 2100 között várhatóan körülbelül 3,1 milliárddal fog növekedni. A növekedés több mint fele Nigériában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Tanzániában, Etiópiában és Angolában, valamint egy nem afrikai országban (Pakisztánban) várható. Az előrejelzések szerint 2100-ra öt afrikai ország lesz a világ népességét tekintve az első tíz ország között. India az előrejelzések szerint 2027-re megelőzi Kínát, mint a világ legnépesebb országa. 2059-re lakossága 1,7 milliárd fővel tetőzik. Eközben az előrejelzések szerint Nigéria 2047-ben a világ harmadik legnépesebb országaként megelőzi az Egyesült Államokat. 2020 és 2100 között várhatóan 90 ország veszít népességéből. Európa országainak és területeinek kétharmada (48-ból 32) várhatóan elveszíti a lakosságot 2100-ra. Latin-Amerikában és a Karib-térségben az 50 országot számláló régió lakosságának fele várhatóan csökkenni fog. Ezzel szemben 1950 és 2020 között a világon mindössze hat ország veszített népességéből, ami az elmúlt évtizedek sokkal magasabb születési aránya és viszonylag fiatalabb lakossága miatt következett be. 2100-ra a világszerte született gyermekek fele Afrikában születik. Afrika 2060-ra megelőzi Ázsiát a születendő gyermekek számában. Várhatóan 2100-ra a világon született gyermekek fele Afrikában lesz, míg 2019-ben a világon született gyermekek közül tízből három. 2020 és 2100 között 864 millió gyermek születik Nigériában, ami a legmagasabb az afrikai országok között. Az előrejelzések szerint 2070-re Nigériában a születések száma meghaladja a kínai születések számát. Eközben az előrejelzések szerint a világ gyermekeinek körülbelül egyharmada Ázsiában fog megszületni e század végére, szemben a mai körülbelül felével, 1965 és 70 között pedig a 65%-kal. [15] [16]
1950-ben a latin-amerikai és a karibi térség volt a világ egyik legfiatalabb lakossága; 2100-ra várhatóan Latin-Amerikában és a Karib-térségben lesz a világ legrégebbi népessége, éles ellentétben a 20. századdal. 1950-ben a régió átlagéletkora mindössze 20 év volt. Ez a szám az előrejelzések szerint 2100-ra több mint kétszeresére, 49 évre nő. Ez a minta jól látható, ha a régió egyes országait nézzük. Például 2020-ban a medián életkor várhatóan Brazíliában (33), Argentínában (32) és Mexikóban (29) lesz, ami alacsonyabb lesz, mint az Egyesült Államok átlagéletkora (38). 2100-ra azonban az előrejelzések szerint mindhárom latin-amerikai ország lakossága idősebb lesz, mint az Egyesült Államoké. A medián életkor 51 év lesz Brazíliában, 49 év Mexikóban és 47 év Argentínában, míg az Egyesült Államokban a medián 45 év lesz. Kolumbiában várható a legnagyobb növekedés a lakosság átlagéletkorában, 1965 és 2100 között több mint háromszorosára, 16-ról 52-re. [15] [16]
Az előrejelzések szerint 2020-ban Japán lesz a legmagasabb átlagéletkor a világon, 48 év. Japán medián életkora várhatóan tovább fog emelkedni, amíg 2065-ben eléri az 55 éves csúcsot. 2100-ban várhatóan alacsonyabb lesz (54 év). Albánia várhatóan 2100-ra lesz a legmagasabb átlagéletkorú ország, a medián életkor pedig 61 lesz. [15] [16]
A The Lancet orvosi folyóiratban 2020. július 14-én közzétett Washingtoni Egyetem előrejelzése szerint a világ népessége 2064-ben éri el a csúcsát, körülbelül 9,73 milliárd fővel, majd 2100-ra 8,79 milliárdra csökken, ami 2 milliárddal kevesebb, mint az ENSZ 2019-es előrejelzése. . Az ENSZ és a Washingtoni Egyetem előrejelzései közötti különbség nagyban függ a születési aránytól. Az ENSZ előrejelzése szerint azokban az országokban, ahol jelenleg alacsony a termékenység, a teljes termékenységi ráta idővel nőenként 1,8 gyermekre fog emelkedni. A Washingtoni Egyetem előrejelzési adatai azonban azt mutatják, hogy a nők iskolázottabbá válásával és a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel úgy döntenek, hogy átlagosan 1,5 gyermeknél kevesebbet vállalnak, ami ennek következtében felgyorsítja a termékenység csökkenését és lelassítja a népességnövekedést. majd felgyorsítja hanyatlását. A globális TFR az előrejelzések szerint a 2017-es 2,37-ről 2100-ra 1,66-ra fog folyamatosan csökkenni, ami messze elmarad a népességszám szinten tartásához szükséges népességpótlási szinttől (2,1 születés/nő). A TFR kis változásai is nagy népesség-különbségekhez vezetnek a világ országai között: a TFR egy nőre jutó mindössze 0,1 születéssel való növekedése 2100-ra körülbelül 500 millió ember növekedésének felel meg a Földön. Az előrejelzések szerint 2100-ra a termékenység erőteljes csökkenése várható olyan országokban, amelyekben most nagyon magas a termékenység, főleg a szubszaharai Afrikában, ahol az arányok most először csökkennek a helyettesítési szint alá, a 2017-es 4,6 születésről nőre. 1,7 2100-ra. Nigerben, ahol 2017-ben a világon a legmagasabb volt a termékenységi ráta – a nők átlagosan 7 gyermeket szültek – az előrejelzések szerint 2100-ra ez az arány 1,8-ra csökken. [17] [18] [19] [20]
Az előrejelzések szerint 2050-re a világ 195 országából 183-ban 2050-re a születésszám a népesség szinten tartásához szükséges népességpótlási szint (2,1 születés/nő) alá csökken. Ez azt jelenti, hogy ezekben az országokban csökkenni fog a népesség, ha az alacsony születésszámot nem kompenzálja a bevándorlás. A leggyorsabban csökkenő népességszámú országok közül sok Ázsiában, valamint Közép- és Kelet-Európában lesz. A népesség 2100-ra várhatóan legalább felére csökken 23 országban, köztük Japánban (2017-ben körülbelül 128 millióról 60 millióra 2100-ban), Thaiföldön (71-ről 35 millióra), Spanyolországban (46-ról 23 millióra), Olaszországban. (61-ről 31 millióra), Portugáliára (11-ről 5 millióra) és Dél-Koreára (53-ról 27 millióra). További 34 országban várhatóan 25-50 százalékos népességcsökkenés tapasztalható, köztük Kínában is. Kína lakossága a 2017-es 1,4 milliárdról 2100-ra 732 millióra csökken. Eközben a szubszaharai Afrika népessége a 2017-es körülbelül 1,03 milliárdról 3,07 milliárdra 2100-ra megháromszorozódik, ahogy a halálozás csökken, és a reproduktív korba lépő nők száma nő. Ugyanakkor egyedül Nigéria lakossága 2100-ra 791 millióra nő, amivel India után a világ második legnépesebb országa lesz, ahol akkor 1,09 milliárd ember fog élni. Észak-Afrika és a Közel-Kelet lakossága a 2017-es 600 millióról 2100-ra 978 millióra nő. Ezek az előrejelzések jobb környezeti feltételeket feltételeznek, kisebb nyomás nehezedik az élelmiszer-termelési rendszerekre és alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátásra, valamint a gazdaságilag aktív népesség számottevő növekedésére Afrika szubszaharai részein. A világ legtöbb Afrikán kívüli országában azonban csökkenni fog a munkaerő, és megfordul a népességpiramis , ami súlyos, hosszú távú negatív következményekkel jár a gazdaságukra nézve. Az előrejelzés arra a következtetésre jut, hogy a magas jövedelmű, alacsony termékenységű országokban a rugalmas bevándorlási politika és a gyermeket akaró családok szociális támogatása jelenti a legjobb megoldást a népesség és a gazdasági növekedés fenntartására. A népességfogyás fényében azonban fennáll annak a veszélye, hogy egyes országok olyan politikákat fontolgathatnak, amelyek korlátozzák a reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és ennek pusztító következményei lehetnek. Elengedhetetlen, hogy a nők szabadsága és jogai minden kormány fejlesztési programjának élén álljanak. A szociális szolgáltatási és egészségügyi rendszereket át kell alakítani, hogy sokkal több idős embert tudjanak befogadni. [17] [18] [19] [20]
Az előrejelzés szerint a termékenység csökkenésével és a várható élettartam növekedésével világszerte az 5 év alatti gyermekek száma a 2017-es 681 millióról 401 millióra 2100-ra 41%-kal csökken. Addigra 2,37 milliárd ember, a világ lakosságának több mint egynegyede lesz 65 év feletti, és csak 1,70 milliárd 20 év alatti. A 80 év felettiek száma a mai mintegy 140 millióról hatszorosára nő[ mikor? ] 866 millióra a 21. század végére. Hasonlóképpen, az előrejelzések szerint a 80 év felettiek aránya minden 15 évesnél fiatalabbra számítva a 2017-es 0,16-ról 2100-ra 1,50-re emelkedik. Emellett a nem dolgozók és a dolgozó felnőttek globális aránya 2017-ben 0,8 körül volt, de az előrejelzések szerint 2100-ban 1,16-ra nő, ha nem változik a munkaerő életkor és nem szerinti részvétele. A munkaképes korú népesség számának és arányának meredek csökkenése a világ számos országában is óriási problémákat fog okozni. Nehezebb lesz a nemzetgazdaságok növekedése kevesebb munkavállalóval és adófizetővel, valamint jólétet teremteni, növelni a szociális támogatásra és az idősek egészségügyi ellátására fordított kiadásokat. Például Kínában a munkaképes korúak száma meredeken csökken, a 2017-es 950 millióról 2100-ra 357 millióra (62%-os csökkenés). India visszaesése az előrejelzések szerint kevésbé lesz meredek, 762 millióról 578 millióra. Ezzel szemben valószínűleg a szubszaharai Afrikában van a legfiatalabb és ezért gazdaságilag legaktívabb munkaerő a Földön. Nigériában például a gazdaságilag aktív munkaerő a 2017-es 86 millióról 2100-ra 458 millióra nő, ami megfelelő gazdálkodás esetén hozzájárul Nigéria gyors gazdasági növekedéséhez és lakossága életszínvonalának javulásához. [17] [18] [19] [20]
Ezek a „tektonikus” eltolódások a gazdasági befolyás szempontjából is megváltoztatják a hierarchiát. Az előrejelzések szerint 2050-re Kína GDP-je meghaladja az Amerikai Egyesült Államokét, 2100-ra azonban visszatér a második helyre, mivel az Egyesült Államok várhatóan 2098-ra visszaszerzi az első helyet, ha a bevándorlás továbbra is támogatja az amerikai munkaerő növekedését. . India GDP-je növekedni fog, és a harmadik helyet foglalja el, míg Franciaország, Németország, Japán és az Egyesült Királyság továbbra is a világ 10 legnagyobb gazdasága között marad. Az előrejelzések szerint Brazília a 8. helyről a 13. helyre, Oroszország pedig a 10. helyről 14. helyre esik vissza. Eközben Olaszország és Spanyolország a 15. helyről a 25., illetve a 28. helyre esik vissza. Indonézia a világ 12. legnagyobb gazdaságává válhat, míg a jelenleg a 28. helyen álló Nigéria az előrejelzések szerint a GDP szempontjából a legjobb 10 ország közé kerül. [17] [18] [19] [20]
Az előrejelzés arra is utal, hogy a népességcsökkenést ellensúlyozhatja a bevándorlás, mivel a liberális bevándorlást elősegítő országok a csökkenő születésszám mellett is jobban tudják tartani népességszámukat és fenntartani a gazdasági növekedést. Az előrejelzés szerint egyes országokban, ahol a termékenység nem éri el a pótlást, például az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Kanadában, a nettó bevándorlás révén valószínûleg megtartják gazdaságilag aktív munkaképes lakosságukat. Bár az előrejelzés megjegyzi, hogy ezekkel a jövőbeli trendekkel kapcsolatban jelentős a bizonytalanság. Az előrejelzés készítői megjegyeznek néhány fontos korlátot, többek között azt, hogy míg a tanulmány a rendelkezésre álló legjobb adatokat használja fel, az előrejelzéseket korlátozza a múltbeli korszakok adatainak mennyisége és minősége. Azt is megjegyzik, hogy a múltbeli trendek nem mindig jelzik előre, hogy mi fog történni a jövőben, és néhány, a modellben nem szereplő tényező megváltoztathatja a születési, halálozási vagy migrációs rátákat. Végső soron, ha az előrejelzés félig is pontosnak bizonyul, a migráció a világ minden országa számára szükségszerűvé válik, nem pedig opcióvá. Tehát hogyan lesz meghatározó a munkaképes korú lakosság megoszlása az emberiség gyarapodását vagy hanyatlását illetően. [17] [18] [19] [20]
![]() |
---|