Shearer a szakma neve. A nyírók haszonállatok, főleg juhok nyírásával foglalkoznak, vagy más szóval nyírógépet vagy ollót (pengét) kezelnek.
Ausztráliában a juhtenyésztés kezdeti napjaiban a juhnyírást pásztorok és pásztorok , bérszolgák, korai szabadlábra helyezett rabok és ezermesterek végezték speciális ollóval. De a juhtenyésztés fejlődésével egyre több nyíróra volt szükség. A munkahelyek száma nőtt, de a körülmények változatlanok maradtak, és a nyíróknak nehéz munkakörülményeket kellett kibírniuk. A munka időigényes és alacsony fizetésű volt. 1888- ban Ausztrália lett az első ország a világon, amely ( a Dunlop Station Ranch -en) automatizált módszert alkalmazott a szarvasmarha nyírására. 1915 - re a legtöbb ausztrál gazdaságban gőzüzemű birkanyírók voltak, majd ezt követték a belsőégésű motoros gépek, amelyek elterjedtek, ahogy az üzemanyag elérhetővé vált a távoli gazdaságok számára.
A ruházatnak meg kell védenie a nyírót a juhoktól, ezért főként a következőkből áll:
Az új-zélandi gazdák szövetsége azt javasolja, hogy a juhnyírást válasszák olimpiai sportággá. Új-Zéland rendszeresen ad otthont nemzetközi birkanyíró versenyeknek. A nyírási sebesség rekordját az új-zélandi Kerry-Jo Te Huia tartja : több mint 500 birkát nyírt le nyolc óra alatt.
Az új-zélandi gazdálkodók szövetsége úgy véli, hogy ehhez a bravúrhoz a fizikai erőfeszítés egyenlő két egymás utáni maraton lefutásával [1] .
A Szovjetunióban az új-zélandi nyírók tapasztalatai alapján egy nagysebességű (biranként 2-2,5 perc) birkanyírási módszert fejlesztettek ki [2] .