A régi Petrovskoe
Az oldal jelenlegi verzióját még nem nézték át tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2015. március 4-én felülvizsgált
verziótól ; az ellenőrzések 20 szerkesztést igényelnek .
Régi Petrovszkoje egy falu a Vologda régió Vytegorszkij járásában .
Almozerszkij vidéki település
része [2] , közigazgatási-területi felosztását tekintve - az Almozersky községi tanácsban.
Az A119-es autópályán található . Vytegra járás központja közúton 46 km, Volokov Most község központja pedig 9 km. A legközelebbi települések Upper Frontier , Volokov Most , Middle Frontier .
Történelem
Látnivalók
- Gránit tetraéderes obeliszk fémtáblákkal, feliratokkal: "Mária császárné nagylelkű közbenjárására 1799-ben a csatornát házastársa, I. Pál császár parancsára indították el, fia, I. Sándor császár alatt készült el, akinek a megbízásából az emlékmű megépült. " - "A haszon és dicsőség építője Nagy Péter, aki a hajózásra gondolt, 1711-ben éppen ezen a helyen pihent meg. Tisztelje Oroszország fiait" - "A haza iránti szeretet emlékére ezt a csatornát Mariinszkijnek nevezik" - "Péter azt hitte, Maria sikerült."
- A közelben egy fából készült kerek kápolna állt I. Péter e helyek látogatásának emlékére (nem maradt fenn). A Novo-Mariinsky-csatorna megépítése után "a megszüntetett zárak ikonjait és néhány más, nagy történelmi jelentőségű ősi tárgyat" őriztek benne.
Irodalmi források
- Kashina L.I., Kuznetsov I.N., Pershina A.B., Kuchumova N.L. A Mariinsky vízrendszer története: a "Vologda Régió Állami Levéltára" (szovjet előtti időszak) állami intézmény dokumentumainak kommentárja. Vologda: VGPU. 2011
Jegyzetek
- ↑ 2002-es és 2010-es összoroszországi népszámlálás
- ↑ A Vologda Tartomány 2004. december 6-i 1113-OZ számú törvénye a Vytegorsky önkormányzati körzet határainak megállapításáról, az azt alkotó települések határairól és jogállásáról . Letöltve: 2011. április 2. Az eredetiből archiválva : 2013. november 5.. (határozatlan)
- ↑ 2002. évi népszámlálási adatok: 2C. táblázat. Moszkva: Szövetségi Állami Statisztikai Szolgálat, 2004.
Linkek