| Cisz-diklór-diamin-platina (II) | |||
|---|---|---|---|
| | |||
| Tábornok | |||
| Szisztematikus név |
(SP-4-2) - diamin-diklórplatina(II) | ||
| Hagyományos nevek | cisz -diklór-diamin-platina, Peyronet-só, ciszplatina, lipoplatina | ||
| Chem. képlet | Pt(NH 3 ) 2 Cl 2 | ||
| Fizikai tulajdonságok | |||
| Állapot | sötétsárga por vagy sárga-zöld nagy kristályok | ||
| Moláris tömeg | 300,051 ± 0,014 g/ mol | ||
| Sűrűség | 3,7 g/cm³ | ||
| Termikus tulajdonságok | |||
| Hőfok | |||
| • olvadás | 270 °C | ||
| • bomlás | 270 °C felett | ||
| Kémiai tulajdonságok | |||
| Oldhatóság | |||
| • vízben | 2,53 g/100 ml | ||
| Osztályozás | |||
| Reg. CAS szám | 15663-27-1 | ||
| PubChem | 5702198 | ||
| Reg. EINECS szám | 239-733-8 | ||
| MOSOLYOK | NNCl[Pt]Cl | ||
| RTECS | TP2450000 | ||
| CHEBI | CHEBI:27899 | ||
| UN szám | 3288 | ||
| Biztonság | |||
| Korlátozza a koncentrációt | 0,002 mg/ m3 | ||
| LD 50 |
26 (patkányok, orális), 32,7 (egerek, orális) |
||
| Toxicitás | erősen mérgező, gondos használatot igényel | ||
| Az adatok standard körülményeken (25 °C, 100 kPa) alapulnak, hacsak nincs másképp jelezve. | |||
cisz -Diammindichloroplatinum (II) (Peyronet-só, ciszplatin , lipoplatin ) - szervetlen anyag, kétértékű platina komplex ammónium-kloridja , cisz- [ Pt ( N H 3 ) 2 Cl 2 ].
Anyagregisztrációs szám az American Chemical Society adatbázisában (CAS szám): 15663-27-1.
Szerkezetében közel áll a cisz - dihidroxi-diamin-diklórplatina(II)-hoz .
Kifejezetten citotoxikus , baktericid és mutagén tulajdonságokkal rendelkezik. A biológiai tulajdonságok alapja az általánosan elfogadott vélemény szerint egy vegyület azon képessége, hogy erős specifikus kötéseket hozzon létre a DNS -sel [1] .
Ennek az anyagnak a tudományos és orvosi szakirodalomban használt egyéb elnevezései: Peyron-klorid, Peyron-klorid, cisz - diamindiklórplatina (II), cisz - diamindiklórplatina , cisz - DDP, cisz - platina(II), CDDP, CPDD, CACP, CPDC, DDP , DDPt, cispt(II), neoplatin , platinol, dCDP, ciszplatil, platiblasztil, PT01, NSC-119875, lipoplatin .
Ezt a platinakomplexet jelenleg széles körben használják az orvostudományban rákellenes szerként ( alkilező hatású citotoxikus gyógyszer ). A platinavegyületek citotoxikus hatását Barnett Rosenberg fedezte fel az 1960- as évek elején, miközben megfigyelte az elektromos áram hatását a baktériumok növekedésére . Rosenberg kísérleteiben a platina elektródák elektrokémiai korróziója során keletkezett összetett platinavegyületek az E. coli sejtek osztódásának megzavarását és elhalását okozták .
Azt találták, hogy a cisz -diklór-diaminplatina rendelkezik a legkifejezettebb biológiai hatással. A későbbi egereken végzett vizsgálatok kimutatták ennek a vegyületnek a daganatellenes hatását [2] . Az 1980-as évek eleje óta a cisz - diklór-diaminplatinát a klinikai gyakorlatban ciszplatin néven használták, később ezt az anyagot nanorészecskék emulziója formájában lipoplatin néven (más néven nanoplatin , liposzómás ciszplatin) használták.
Egy töredék a ciszplatin beszerzéséről Brockhaus és Efron enciklopédiájából :
A Peyronet-kloridot legkönnyebben PtCl 2 sósavoldatból lehet előállítani ; a savas folyadékot nagy feleslegben lévő ammónium-karbonáttal túltelítik, és forrásig melegítik, a kezdeti gránátvörös oldat sárgává válik, és piszkoszöld csapadék képződik; ebből a csapadékból a kristályosodás során a szűrlet kis sárga kristályok formájában a kívánt kloridot eredményezi; sokkal könnyebben oldódik vízben, mint a Reise-féle második bázis klorid ( azonos összetételű transzvegyület).