Megállapodás a kereskedelemmel kapcsolatos befektetési intézkedésekről ( TRIM) vagy megállapodás a kereskedelemmel kapcsolatos beruházási intézkedésekről - megállapodás a kereskedelemmel kapcsolatos befektetési politika terén hozott intézkedésekről, az egyik teljesen új többoldalú megállapodás, amelyet a tárgyalások uruguayi fordulója során írtak alá. Az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretein belül megtiltja a tagállamoknak, hogy olyan korlátozó intézkedéseket hozzanak, amelyek negatív hatással vannak a feldolgozóipari szektorba irányuló külföldi befektetésekre. A Megállapodás rendelkezései kötelezik a tagállamokat a nemzeti elbánás biztosítására a GATT által megállapított szabályok szerint. A TRIM-ek azonban csak olyan intézkedésekre vonatkoznak, amelyek megakadályozzák az árukereskedelmet.
A TRIM-et olyan nagy fejlett országok kezdeményezték, amelyek abban érdekeltek, hogy külföldi befektetéseik korlátozásoktól mentesek legyenek. Az 1980-as évek második felében az Egyesült Államok azt a politikát folytatta, hogy a nemzetközi jogba bevezetett egy egyetemes megállapodást a közvetlen külföldi befektetések rendszeréről. A nemzeti elbánás és a legnagyobb kedvezmény elterjesztése volt a cél a közvetlen befektetésekre . Az Egyesült Államok azon törekvése, hogy ezt a témát az uruguayi forduló tárgyalásaiba bevonja, a fejlődő országok ellenállása miatt csak a befektetési intézkedések kereskedelmi vonatkozásai kérdésének mérlegelésével zárult. Ennek eredményeként született meg a TRIMs megállapodás, amely bekerült a WTO dokumentumcsomagjába [1] .
A TRIM-ek fő jellemzője, ami megkülönbözteti a többi WTO -egyezménytől , hogy a TRIM-normák közvetlen hatályúak a WTO-tagországok területén, míg más megállapodások előírják, hogy normáikat a nemzeti jogszabályokban rögzítsék. A Megállapodás preambuluma kimondja, hogy az a célja, hogy „előmozdítsa a világkereskedelem bővülését és fokozatos liberalizációját, valamint a külföldi befektetések megkönnyítését annak érdekében, hogy felgyorsítsa valamennyi kereskedelmi partner, különösen a fejlődő tagországok gazdasági növekedését, ugyanakkor biztosítsa a kereskedés szabadságát. verseny." A Megállapodás 2. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy egyetlen WTO-tag sem alkalmazhat olyan TRIM-et, amely nincs összhangban az 1994. évi GATT [2] III. cikkének (nemzeti elbánás) vagy XI. cikkének (a mennyiségi korlátozások eltörlése) rendelkezéseivel .
Ebben a dokumentumban a hangsúly a külföldi befektetések fejlesztésének előmozdításán és a szabad verseny biztosításán van, amiben elsősorban a gazdaságilag legfejlettebb országok érdekeltek (a fejlődő országok melletti formális fenntartás ellenére). Ráadásul a Megállapodás valójában elsősorban azon transznacionális cégek (TNC-k) érdekeit védi, amelyek külföldön kívánják kiterjeszteni a magas nyereséget hozó befektetéseiket és erősítik pozícióikat a világpiacon [3] .
A TRIM-megállapodás feltételesen két fő részre osztható. Az első részben arra kötelezi a WTO-tagországokat, hogy ne alkalmazzanak a nemzetközi kereskedelem fejlődését akadályozó intézkedéseket a külföldi befektetések szabályozása terén, a második részben pedig, amely egyes tudósok szerint [4] , a fő a gyakorlati szempontból konkrét ilyen intézkedéseket jeleznek. A Szerződés kizárólag az árukereskedelemmel kapcsolatos befektetési tevékenységekre vonatkozik.
A megállapodás melléklete „szemléltető” listát tartalmaz azon kereskedelemmel kapcsolatos beruházási intézkedésekről, amelyek összeegyeztethetetlenek a fenti GATT-szabályokkal. A ténylegesen tiltott tevékenységek közé tartoznak a következők:
Ezen intézkedések alkalmazása tilos, függetlenül attól, hogy ezek az intézkedések a külföldi tőkével működő vállalkozások létrehozásának előfeltételei, vagy betartásuk szükséges ahhoz, hogy ez utóbbiak bármilyen kedvezményben részesüljenek, különösen támogatás vagy átmeneti adómentesség formájában. a fejlődő országok részben mentesülnek e kötelezettség alól).
A WTO tagállamának kormánya köteles a megállapodás hatálybalépésétől számított 90 napon belül tájékoztatni az Árukereskedelmi Tanácsot minden olyan tevékenységről, amely sérti a megállapodás rendelkezéseit. A Megállapodás differenciált átmeneti időszakot ír elő a WTO-tagországok különböző csoportjai számára, amely alatt kötelesek nemzeti beruházási jogszabályaikat összhangba hozni a jelen Megállapodás rendelkezéseivel: ipari országok esetében - 2 év, fejlődő országok - 5 év, és a legkevésbé fejlett országokban - 7 év (az utolsó két ciklus meghosszabbítható). Az átmeneti időszakban a nemzeti szabályozásnak a megállapodás rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlensége nem súlyosbítható.