Szovjet-tongai kapcsolatok
Szovjet-tonga kapcsolatok |
---|
|
|
Tonga és a Szovjetunió 1976 -ban kötött formális diplomáciai kapcsolatokat . Tonga volt az első csendes-óceáni szigetország, amely kapcsolatot létesített a Szovjetunióval.
Áttekintés
Az 1970-es évek közepén egész Óceánia szilárdan kötődött a nyugati blokkhoz a hidegháború kontextusában , és a Szovjetuniót annak ellenére, hogy keleti partja a Csendes-óceánon húzta, kizárták a regionális ügyekben való részvételből. Eközben Tonga a közelmúltban visszanyerte teljes szuverenitását az Egyesült Királyság protektorátusától, és saját külpolitikáját alakítja ki. A Nyugathoz csatlakozva Tonga nyugati partnereihez fordult fejlesztési segítségért. Tonga lépése , hogy kapcsolatokat létesítsen a Szovjetunióval, azonnal azt követte, hogy Ausztrália megtagadta a Fuaamotu nemzetközi repülőtér korszerűsítésének és bővítésének finanszírozását , és Ausztráliában széles körben úgy tekintették, mint a tongai kormány által használt eszköznek, hogy nyomást gyakoroljon a Nyugatra, hogy növelje segélyeit. Tonga. Ezt követően az ausztrál kormány bejelentette, hogy végül is finanszírozni fogja a repülőtér korszerűsítését, és 1977-ben megemelte a Tongának nyújtott teljes gazdasági segélyt (406 000 ausztrál dollárról több mint 1 000 000 ausztrál dollárra), mielőtt 1980-ban Nuku'alofában főbizottságot nyitott . 1987-ben Tonga ismét "kijátszotta a szovjet kártyát" (E. Huffer szerint), amikor Xiaosi Taufa'ahau Manumataogo Tukuaho Tupou akkori trónörökös állami látogatást tett a Szovjetunióban, és Moszkvában kijelentette, hogy "Tonga és a szovjet Az Uniót köti, nem pedig megosztja a Csendes-óceán”, hozzátéve, hogy „a Szovjetunió egy csendes-óceáni nemzet, amelynek jogos érdekei vannak a régióban”. Moszkva és Nuku'alofa viszonya inkább pragmatikus, mint ideologikus maradt. Tonga akkoriban egy kvázi abszolút monarchia volt, ahol nem volt ideológiai rokonszenv a kommunizmus iránt.
Forrás
- HUFFER, Elise, Grands hommes et petites îles: La politique extérieure de Fidji, de Tonga et du Vanuatu, Párizs: Orstom, 1993, ISBN 2-7099-1125-6, 272-282.