Szmolenszkoje (Altáj terület)

Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt hozzászólók, és jelentősen eltérhet a 2016. november 21-én felülvizsgált verziótól ; az ellenőrzések 6 szerkesztést igényelnek .
Falu
Szmolenszk
é. sz. 52°18′. SH. 85°05′ kelet e.
Ország  Oroszország
A szövetség tárgya Altáj régió
Önkormányzati terület Szmolenszkij kerület
Történelem és földrajz
Alapított 1759
Klíma típusa élesen kontinentális
Időzóna UTC+7:00
Népesség
Népesség 8792 [1]  ember ( 2013 )
Digitális azonosítók
Telefon kód +7 385 36
Irányítószám 659600
OKATO kód 01240856001
OKTMO kód 01640456101
Szám SCGN-ben 0012220

Szmolenszkoje  egy falu az Altaj tartományban , a Szmolenszkij körzet közigazgatási központja .

Népesség - 8792 [1] fő. (2013). 1759 -ben alapították .

Barnaultól 210 km-re délre található . A legközelebbi vasútállomás Biysk 35 km-re található.

Történelem

A XVIII. századi Szmolenszkojet 1759-ben alapították nyugdíjas kozákok és kiszolgáló emberek településeként. Nevét a szmolenszki (Hodegetria) Istenanya redőjéről kapta, amelyben a falu lakosságának nagy részét kitevő katonai telepesek ügyeivel foglalkozó iroda működött. Szmolenszkben ókori parasztok is éltek.

Szmolenszkoje a Poperecsnaja folyón, a Peschanajával való összefolyása előtt található, két domb közötti területen, amelyek a folyó árterének határát jelentik. A Poperecska jobb partján volt a község közigazgatási része egy nagy fehér kőtemplommal, amely a szovjethatalom beköszöntével elpusztult, egy kereskedelmi terület üzletekkel, kereskedőkkel és kocsisok házaival.

A falu balparti részét főleg parasztok lakták, központjában fatemplom állt.

1797 óta a nyugdíjas zemstvo kunyhó szmolenszki irodája kapta meg a volost irányítási jogait - a falu a megalakult szmolenszki voloszt központja lett.

A szmolenszki voloszt felépítése magában foglalta a Kolivano-Kuznyeck katonai vonal településeit: Katun és Anuy erődöket, Szmolenszkij (Novosmolenka falu), Nyikolajevszkij (Nikolajevka falu a Petropavlovszk régióban) és Terskoy (a Novopokrovka falu a Bystroisztok régióban). A voloszthoz paraszttelepülések is tartoztak: Ikonnikovo, Peshchana, Tyryshkina (Sztarotiriszkino falu), Aiskaya (Aya falu az Altajban), Verkh-Anuiskoye, Verkh-Katunskoye, Koksha, Krasny Yar, Srostinskoye, Ust falvak -Anui.

Volost lakossága szabad volt, és az altáji bányakörzet gyáraiba osztották be .

XIX. század II. Sándor alatt, a jobbágyság 1861-es eltörlésével megkezdődött Szibéria, különösen Szmolenszk tömeges betelepítése. Tambovból, Voronyezsből, Szamarából, Rjazanból, Szmolenszkből és más tartományokból származó parasztok családjukkal együtt Szibériába költöztek. Az út hosszú és nehéz volt, sokan soha nem jutottak el új helyekre.

A telket nem kapott új telepeseket gazdag parasztok ( kulákok ) vitték munkába, akik meg tudták fizetni a mezőgazdasági munkások (bérmunkások) munkáját.

A paraszti munka nem volt könnyű, hiszen a földművelést, a vetést és a betakarítást eleinte kizárólag kézzel végezték. Néha egész nap dolgoznom kellett, amíg világos volt. Télen ruhát, cipőt készítettek. A kézművesek szekerek, szánkók és különféle háztartási eszközök gyártásával foglalkoztak.

Népesség

Népesség
1926 [2]1939 [3]1959 [4]1970 [5]1979 [6]1989 [7]1997 [8]
8379 6801 5365 6924 8254 9475 9722
1998 [8]1999 [8]2000 [8]2001 [8]2002 [8]2003 [8]2004 [8]
9686 9655 9783 9755 9671 9362 9425
2005 [8]2006 [8]2007 [8]2008 [8]2009 [8]2010 [9]2011 [1]
9436 9340 9491 9445 9454 8985 8949
2012 [1]2013 [1]
8929 8792

Jeles emberek

Élt K. F. Izmailov, a napló 1923-1941, a háború előtti szovjet falu hátországának életrajza szerzője.

Gazdaság és szociális szféra

A faluban fafeldolgozó vállalkozások, pékség, két középiskola (MBOU SOSH N2 és MOU SOSH N1), négy óvoda (D/S Kolosok, D/S Kamilla, D/S Cheryomushki és D/S Petushok), művészet működik. iskola, gyermek-ifjúsági sportiskola, Gyermekkreativitás Háza, N 82-es szakiskola, két múzeum, stadion, Central Park és Győzelem sikátor.

Rádió

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 5 Népesség településenként 2011. január 1., 2012., 2013. (településenként is) aktuális számviteli adatok szerint
  2. A szibériai terület lakott helyeinek listája (I. kötet) . Letöltve: 2013. augusztus 18. Az eredetiből archiválva : 2013. augusztus 18..
  3. 1939-es szövetségi népszámlálás. A Szovjetunió vidéki lakosságának száma kerületek, nagy falvak és vidéki települések - regionális központok szerint . Hozzáférés dátuma: 2014. január 2. Az eredetiből archiválva : 2014. január 2.
  4. 1959-es szövetségi népszámlálás. Az RSFSR vidéki lakosságának száma - vidéki települések lakosai - kerületi központok nemek szerint
  5. 1970-es szövetségi népszámlálás. Az RSFSR vidéki lakosságának száma - vidéki települések - járási központok lakói nemek szerint . Hozzáférés dátuma: 2013. október 14. Az eredetiből archiválva : 2013. október 14.
  6. 1979-es szövetségi népszámlálás. Az RSFSR vidéki lakosságának száma - vidéki települések lakói - járási központok . Hozzáférés dátuma: 2013. december 29. Az eredetiből archiválva : 2013. december 29.
  7. 1989-es szövetségi népszámlálás. Az RSFSR vidéki lakosságának száma - vidéki települések - járási központok lakói nemek szerint . Letöltve: 2013. november 20. Az eredetiből archiválva : 2013. november 16..
  8. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 A vidéki települések lakosságszáma január 1-jén (háztartási nyilvántartások szerint) 2010.
  9. A 2010-es összoroszországi népszámlálás eredményei az Altáj-területen. 1. kötet. A népesség száma és megoszlása ​​. Hozzáférés dátuma: 2015. március 6. Az eredetiből archiválva : 2015. március 6.