| Sigmund Ruud | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| norvég Sigmund Ruud | |||||||||||||||||
| Személyes adat | |||||||||||||||||
| Padló | férfi | ||||||||||||||||
| Ország | Norvégia | ||||||||||||||||
| Szakosodás | síugrás [1] , alpesi sí és nordic kombinált | ||||||||||||||||
| Születési dátum | 1907. december 30 | ||||||||||||||||
| Születési hely | Kongsberg , Norvégia | ||||||||||||||||
| Halál dátuma | 1994. április 7. (86 évesen) | ||||||||||||||||
| A halál helye | Oslo , Norvégia | ||||||||||||||||
| Növekedés | 183 cm | ||||||||||||||||
Díjak és érmek
|
|||||||||||||||||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |||||||||||||||||
Sigmund Ruud ( norvég Birger Ruud , 1907 . december 30. , Kongsberg , Norvégia – 1994 . április 7. , Oslo ) norvég síugró , világbajnok , olimpiai érmes .
Sigmund Ruud 1907 végén született egy sportoló családban. Ő volt Sigurd Ruud legidősebb fia, és öccsei - Birger és Asbjorn világbajnokok lettek, Birger pedig kétszer lett olimpiai bajnok.
Az első világháború után Sigmund az első síugró olimpiai bajnokkal , Jakob Tullin Tamsszal közösen kifejlesztett egy új síugrási technikát, amelyet a Ruud család szülővárosának nevéről "ejtőernyős stílusnak" vagy "Kongsberg-technikának" neveztek. Azok a sportolók, akik ezzel a stílussal ugrottak, karjukat forgatva felrepültek, majd a sílécek alatti légpárnán támasztva előre döntötték testüket. Az 1950-es évekig ez a stílus volt a fő ugrók között, de aztán felváltotta a finn sportolók által kínált aerodinamikai stílus.
Az 1928 -as St. Moritz- i olimpián Ruud ezüstérmet szerzett honfitársával, Alf Andersennel vívott keserves küzdelemben. Egy évvel később a lengyelországi Zakopanéban világbajnok lett ugrásban, 1930-ban pedig a hazai világbajnokságon bronzérmes lett.
Az 1932-es olimpián Sigmund középső testvérével, Birgerrel versenyzett, aki olimpiai bajnok lett. Sigmund azonban csak a hetedik helyet szerezte meg, ráadásul teljesítményét nagymértékben megnehezítette egy vakbélgyulladás .
Az utolsó háború előtti játékokon Garmisch-Partenkirchenben idősebb Ruud alpesi sízésben indult , de kombinációban nem tudta teljesíteni a versenyt.
A második világháború után Sigmund Ruud a FIS ugróosztályának vezetője volt (1946-1955, majd 1959-1967). 1949-ben a Ruud fivérek közül az utolsó is megkapta a Holmenkollen-érmet.
1994-ben, 86 évesen halt meg.
| Nagy dombugró világbajnokok | |
|---|---|
| |