| Sepaktakraw regu | |
|---|---|
| Nemzetközi Szövetség | |
| Név | ISTAF |
| Az alapítás éve | 1988 |
| Weboldal | sepaktakraw.org |
A Sepaktakraw Regu [1] ( sepaktakraw regu - angolul ) Délkelet-Ázsiában elterjedt labdajáték. A Sepaktakraw egyik összetevője. A klasszikus regu játékokat egy szabványos tollaslabda pályán játsszák, speciális könnyű rattan labdával, amely valamivel kisebb, mint egy minifutball. A játékot két két (dupla regu), három (regu) vagy négy játékos (kvadráns) csapat játssza. A regu jelentése nagyon hasonló a röplabda játékhoz, a labdával való érintkezést bármely testrész lehetővé teszi, kivéve a kezet. A játékosoknak le kell földelni a labdát az ellenfél oldalán, és meg kell akadályozniuk, hogy a saját oldalukra essen. A röplabdához hasonlóan a rally során minden csapatnak lehetősége van három érintéssel az ellenfél oldalára passzolni a labdát, a különbség annyi, hogy a reguban egy játékos egymás után kétszer-háromszor érintkezhet a labdával. A játékosok igyekeznek a labda érintéseit a lehető leghatékonyabban felhasználni, hogy a saját ütésük alatt kezeljék a labdát, vagy a pálya elülső széléhez közelebb eső csapattársnak passzoljanak, megteremtve a feltételeket a támadó játékos számára a befejező ütéshez. A játék technikailag nehéz, tökéletes testkontrollt, mozgékonyságot, koordinációt, ugróképességet, jól fejlett rugalmasságot igényel[2] és kiváló labdabirtoklási technikával. A Regu a legnépszerűbb Thaiföldön , Malajziában , Kambodzsában , Indonéziában , Vietnamban , Mianmarban és a Fülöp -szigeteken .
A modern Sepaktakraw Regu prototípusának az ie 2. századból ismert Zhu Ke kínai játék tekinthető . Az ősi kéziratokból ítélve két, legfeljebb 4 méter magas bambuszrudat ástak be egy meghatározott méretű játszótéren, egymástól körülbelül 4 méterre. A botok közé hálót feszítettek ki, melynek felső részébe 60 cm átmérőjű lyukat vágtak, ami a kapu volt. A játékosok bármely testrésszel passzolhatták egymásnak a labdát, csak tenyérrel tilos volt hozzáérni.
A labdarúgások első említése Indokína és Délkelet-Ázsia országaiban a 11. század óta jelent meg: "Takraw" - Thaiföldön, "Sipa" - a Fülöp-szigeteken, "Sepakpaga" - Malajziában és Brunei, "Sepraga" - Szingapúrban, ChingLoong Mianmarban, Rago Indonéziában, Katop Laoszban. Úgy gondolják, hogy a Sepak Takraw a maga modern formájában Malajziából és Thaiföldről származik az i.sz. 15. században. e. A játék stílusa akkoriban nagyon hasonlított a Sepak Takraw körhöz, ahol a játékosoknak rendelkezniük kellett azzal a képességgel, hogy a labdát a felszínen tartsák, lábbal játszva és fejjel ütve. A falubeliek szabad idejükben egy szabad területen körbe álltak, több 4-5 fős csapatot alkottak, és egymást segítve igyekeztek a nádból vagy rattanból szőtt labdát hosszabb ideig a levegőben tartani. A játékban különböző korosztályok képviselői vettek részt. A kollektív játék lehetővé tette az emberek számára, hogy egy bizonyos közösséghez tartozónak érezhessék magukat, felvidítsák magukat, segítettek ellazulni a kemény munka után. Abban az időben a játék Ázsia egyik legnépszerűbb labdajátéka volt.
A 20. század elején egy hálóval játszották Sepak Takraw-t, két egyenlő részre osztva a pályát. A játékosok azt a feladatot kapták, hogy a labdát a levegőben tartsák és az ellenfél oldalára dobják. A feladat elvégzéséért a csapat meghatározott számú pontot kapott. A legtöbb pontot szerző csapat lett a győztes. Az 1940-es évekre a játék grid változata elterjedt Délkelet-Ázsiában.
Az első hivatalos Sepak Takraw Regu versenyre a Penang Swimming Clubban került sor 1945. május 16-án. A játék fokozatosan elterjedt Délkelet-Ázsiában, és az 1950-es években szinte minden iskolában játszották. 1960-ban a délkelet-ázsiai országok több sportszövetségének képviselői, akik a labdát a háló fölött rúgták, egységes szabályokat és előírásokat dolgoztak ki, és meghatározták a sportjáték nevét "Sepak Takraw"-nak. 1965-ben a játékot az Indokínai-félszigeti Játékokon mutatták be, 1990-ben pedig Sepak Takraw Regu debütált a 10. Ázsiai Játékokon Pekingben. 1997-ben Thaiföld adott otthont az első női Sepak Takraw Regu tornának.
A Sepak Takraw Regu-t egy 13,4 × 6,1 méteres szabványos tollaslabdapályán játsszák. A játéktéren belüli oldal- és középvonalak metszéspontjaiból két 0,9 méter sugarú félkör rajzolódik ki, amelyek két-két sarokszektort alkotnak a pálya mindkét oldalán. A játéktér mindkét oldalán egy szervizzóna van meghatározva, amely egy 0,6 méter átmérőjű kör. A szervizzóna közepe a végvonaltól 2,45 méterre, a pálya oldalvonalaitól 3,05 méter távolságra található. A háló felső széle a pálya közepén 1,52 m legyen férfiaknál és 1,42 m nőknél, az oszlopoknál - 1,55 m férfiaknál és 1,45 m nőknél.
A labdának 12 lyukkal és 20 keresztezéssel kell rendelkeznie, és a kerülete legalább 42-44 cm (16,5-17,3 hüvelyk) legyen férfiaknál és 43-45 cm (16,9-17,7 hüvelyk) nőknél. A labda súlyának 170 és 180 gramm (6,0-6,3 uncia) között kell lennie férfiaknál, és 150 és 160 gramm között (5,3-5,6 uncia) nőknél. A labda készítéséhez, illetve a labda gumival vagy puha tartós bevonattal való bevonásához használt anyag típusát az ISTAF-nak jóvá kell hagynia, mielőtt bármilyen versenyen felhasználná [3] .
A játékot az a csapat nyeri, amelyik két szettben nyer. Ha minden csapat egy győzelmet aratott az első két szettben, a harmadik szett határozza meg a játék győztesét. Az első két játszmában az a csapat nyer, amelyik először szerez 21 pontot, minimum 2 pont előnnyel (vagyis 20:20-as állásnál 22 pontig folytatódik a játék stb.) Pontszám esetén 24:24-ről 25 pontig folytatódik a játék. A 3. szett kezdete előtt a játékvezető sorsolással határozza meg a pálya oldalait és az elsőként adogató csapatot. Miután az egyik csapat 11 pontot szerzett a 3. szettben, a csapatoknak fel kell váltaniuk a pálya oldalát. Az egyik játék vége és a másik eleje között 2 perces szünetet kell beállítani. Minden labdahúzás egy ponttal végződik.
Az adogatást a következőképpen hajtják végre: az első vonal egyik játékosa, aki a sarokszektorban helyezkedik el, kézzel dobja a labdát az adogató játékosnak, akinek egy rúgással az ellenfél oldalára kell rúgnia a labdát. Adogatáskor az adogató játékos nem rúgó lábának érintenie kell a játékteret az adogatókörben (amíg a labda és a láb összeér). Ebben az esetben a rúgó láb szabadon elhelyezhető bárhol a pályán az adogatás közben. Az adogató csapat másik két játékosát (első sor játékosait) a háló közelében lévő sarokszektorokban kell elhelyezni. A játék során minden csapat egymás után három adogatást ad ki, majd az adogatás átmegy az ellenfél csapatába, függetlenül attól, hogy melyik csapat nyeri a pontot.