A ferroelektromos hiszterézis a ferroelektromos elemek polarizációjának kétértelmű függősége az alkalmazott külső elektromos tértől annak ciklikus változása során. A Curie-pont alatt a ferroelektromos kristályok spontán (spontán, azaz külső elektromos tér hiányában fellépő) elektromos polarizációt mutatnak . Ebben az esetben a polarizáció iránya, a piroelektromostól eltérően , ellentétes irányú külső elektromos tér alkalmazásával megváltoztatható. Ekkor a polárfázisban (spontán polarizáció jelenlétében) a függés ( ) nem egyértelmű, az adott érték pedig az őstörténettől függ, vagyis attól, hogy milyen volt az elektromos tér az előző időpillanatokban. A következő paramétereket használjuk a dielektrikumok ferroelektromos hiszterézisének jellemzésére:
A tiszta egykristályok esetében a hiszterézis hurok téglalap alakú [1] . Tömeges polikristályokban vagy egykristályokban a doménszerkezetből adódó mechanikai feszültségek és külső mezők hiányában nem figyelhető meg makroszkópos polarizáció. Az egyik tartományon belül a polarizáció egy irányba, a szomszédos tartományban pedig az ellenkező irányba irányul, ami csökkenti az anyag összenergiáját. A makroszkopikus polarizáció létrehozásához tehát át kell orientálni a kötetben lévő tartományokat, amit az ábra tükröz, ahol a polarizáció az origóból indul ki [2] .