A Severo-Buzashinsky olaj- és gázterület egy olaj- és gázrégió a Dél-Mangyshlak régió északi részén , a Mangystau régió területén . Ezt a területet 1974-nek tekintik (a Karazhanbas lelőhely felfedezése ).
A Buzashinsky olaj - és gázipari régiót földrajzilag északról és nyugatról a Kaszpi - tenger , keletről az Észak - Ustyurt olaj - és gázipari régió , délről Gorny Mangyshlak határolja . A Buzashinsky olaj- és gázhordozó terület túlnyomórészt mezozoos olaj- és gázfelhalmozódású ( jura , kréta ), részben kainozoikum ( paleogén ) gázfelhalmozódású.
A leírt olaj- és gázterületet az azonos nevű első rend mély bemélyedése irányítja, Z. A. Tabasaransky szerint ezek a Bozashin-emelkedés és a Dél-Bozasin-vályú.
A legtöbb nagy és közepes méretű lelőhely a Bozashinskoe-felemelkedésen belül található. Az olaj és gáz régiót 1974 -ben fedezték fel ( Karazhanbas ). A következő években felfedezték az északi buzacsi gáz- és olajmezőt (1975), a Kalamkas gáz- és olajmezőt (1976), az Arman gáz- és olajmezőt (1979), a Karaturun gáz- és olajmezőt (1980) és másokat.
A lerakódásokat brachyanticlinalis és kupola alakú platformszerű kiemelkedések szabályozzák, tektonikusan zavartalan vagy kisebb mértékben bolygatva, gyakran nagy méretűek és peronszerkezeteknél maximális amplitúdójú (80-100 méter vagy nagyobb).
A legelterjedtebb lerakódás a rétegív, ritkábban a tektonikailag, kőzettani és rétegtanilag szitált lerakódások. Az olajat és gázt tartalmazó kőzetek homokkövek és aleurolit kövek, amelyek magas tározó tulajdonságokkal rendelkeznek.
A produktív horizontok mélysége a Karazhanbas-mező 228-466 m-től a Karakuduk -mező 2944 m-ig terjed (VIII. horizont).
| Kazahsztán olajat és gázt tartalmazó medencéi | |
|---|---|
| Kaszpi |
|
| Turan |
|
| Tien Shan-Pamir | |
| nyugat-szibériai | |
| Mangystau-Ustyurt | |