A firenzei keresztelőkápolna északi kapuját Lorenzo Ghiberti szobrász készítette 1403 és 1424 között, és a híres "paradicsomkapu" létrehozása előtti első remekművét képviseli.
A kapuk megismétlik az Andrea Pisano által készített ajtószerkezet összetételét - 28 kis domborművet gótikus formában kereteznek (négyszárnyúak), és hét négyes sorban vannak elrendezve, mindegyik szárnyon kettő. Jeleneteket tartalmaznak az Újszövetségből, kezdve az Angyali üdvözlettel és a Szentháromságig. Alulról felfelé és balról jobbra vannak elrendezve, az alsó harmadik sortól kezdve. Ezt az elrendezést nem véletlenül választották, hanem a csúcsdráma elérése érdekében.
Az alsó négy domborművön 4 evangélista, alattuk pedig 4 egyházatya látható. A keret sarkaiban negyvenhét próféta- és jósfej található, egymás után hat, az utolsó alsó kivételével csak öt (a bal szárny középső hiányzik. Valószínűleg azért, hogy ne zavarja az ajtó zárását).
Az alkotás közepén a „Születés” és a „Művészek imádása” domborművek fölött egy „OPVS LAUREN/TII•FLOREN/TINI” felirat található.
A domborművek között vegetatív motívumok (borostyán) és élőlények láthatók. Az élőlények képei valószínűleg azt a kárt szimbolizálják, amit a termésben okozhatnak, és azt a reményt, hogy Krisztus segítségével sikerül távol tartani őket, és elkerülni az éhezést. Valódi rovarok, rákfélék, kétéltűek és hüllők mintájára készültek, a Cennini Cennino értekezésében leírt technikával összhangban, és csak e munka után váltak ismertté.
Az ajtófélfát és az ajtószárnyat Ghiberti tanítványai készítették el, miután az ajtót az északi oldalra helyezték (az eredeti keret a keleti oldalon maradt). Különböző virágokból álló bronzfüzért ábrázolnak, amelyeket madarak, hüllők és emlősök elevenítenek meg, akik gyümölcsöt csipegetnek vagy ágakon ülnek. És ebben van némi babonás felhang is. A huszonhatodik turbános fej (fentről az ötödik sor, balról a második) magának a művésznek az önarcképe. És valószínűleg ez a reneszánsz első valósághű portréja.
Ghibertinek számos ihletforrása volt: a klasszikus művészet és a 14. század első évtizedeinek toszkán gótikája (Nicola és Giovanni Pisano, Arnolfo di Cambio), ékszerek, alpesi és lombard miniatúrák, és természetesen egy másik ajtó modellje Andreától. Pisano.
A művet a késő gótika lineáris eleganciája uralja, amelyben minden figura önmagában és az összkompozícióban is elegendő. A gótikus négyszárnyúakkal körülvett figurák térben és perspektívában is hangsúlyosabbak egy másik 14. századi ajtóhoz képest, hangsúlyos vonások, egyéniség jellemzi őket, különösen a fejek ábrázolásában. A műben kimeríthetetlenül sokféle részlet és tónus található az állatokról, növényekről, különféle tárgyakról és építészetről. Az evangélisták és egyházatyák melletti alsó domborműveken gondosan kifaragtak a bútordarabok, hűen mutatják meg ruháik redőinek folyékony simaságát. Abszolút semmi igényesség a stílusban. Feltűnő a mindennek együtt élő költészete, a tradíciók jelenléte és a forradalmi Brunelleschi, amelyet közvetlenül Donatello után ismét átvettek. A díszes szőlő és a finoman faragott fejek újdonságnak számítanak Andrea Pisano éles rozettáihoz és oroszlánfejeihez képest.
| 17. Felemelkedés a Golgotára | 18. Keresztre feszítés | 19. Feltámadás | 20. Szentháromság napja | ||||||
| 13. Ima pohárért | 14. Őrizetbe vétel | 15. Korbácsolás | 16. Jézus Pilátus előtt | ||||||
| 09. Átalakítás | 10. Lázár feltámadása | 11. Bejárat Jeruzsálembe _ _ |
12. Az utolsó vacsora | ||||||
| 05. Keresztelés | 06. Sivatagi kísértés | 07. Kereskedők száműzetése | 08. Jézus a vízen jár | ||||||
| 01. Angyali üdvözlet | 02. Karácsony | 03. Mágusok imádata | 04. Vita a templomban | ||||||
| 21. Szent János | 22. Szent Máté | 23. Szent Lukács | 24. Szent Márk | ||||||
| 25. Szent Ambrus | 26. Szent Jeromos | 27. Szent Gergely | 28. Szent Ágoston |