Southey, Robert

Robert Southey
Robert Southey
Születési dátum 1774. augusztus 12( 1774-08-12 )
Születési hely Bristol , Anglia
Halál dátuma 1843. március 21. (68 évesen)( 1843-03-21 )
A halál helye Keswick , Cumbria , Anglia
Állampolgárság (állampolgárság)
Foglalkozása költő, történész
Irány romantika
Műfaj ballada, vers
A művek nyelve angol
Wikiforrás logó A Wikiforrásnál dolgozik
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Robert Southey ( ang.  Robert Southey ; 1774. augusztus 12. – 1843. március 21.) - angol romantikus költő , a " tói iskola " képviselője. A modern időkben elsősorban a " Három medve " című meséről ismert.

Életrajz

Robert Southey 1774. augusztus 12-én született Bristolban . A Westminster Schoolban és Oxfordban [1] tanult , ahol megismerkedett Coleridge -vel . Fiatalkorában rajongott a francia forradalom eszméiért, és forradalmi szellemben írta meg a Wat Tyler című drámát.

Sokat utazott, élt Spanyolországban és Portugáliában ; lovagi regények fordításainak tulajdonában van (különösen a híres „ Gall Amadis ”, a Palmeyrin-ciklus és e sorozat legjobb alkotása „ Palmeirina English ”), és sok balladája a történelem és a legendák cselekményei alapján íródott. ezek az országok például „Uraka királynője és öt mártír” ( Queen Orraca, and the Five Martyrs of Morocco , 1803).

Southey 5 nagy leíró verset írt – mindegyiket a különböző népek mitológiájából származó cselekményről : "Talaba, a pusztító" (1801), "Madok" (1805), "Kehama átka" (1810), "Roderick, az utolsó a gótok” (1814), „Az ítélet látomása” (1821).

A Roderick Southey legsikeresebb epikus alkotása, amely a keresztény vizigótok mórokkal vívott harcának cselekménye alapján íródott. Sok szenvedély, mozgás van ebben a versben; szépen ábrázolják a hazafias érzelmek felemelkedését; a vers nagyon művészi és dallamos. Southey lírai költészetében sok a szenvedély: szenvedélyesen gyűlölte Napóleont , más hivatalos „versek az alkalomra” mellett írta a „Charlotte hercegnő haláláról” című gyengéd költeményt és sok más kis költeményt, idilli és kissé jópofa humorú. .

Miután 1803-ban megjelent a 17 éves Henry Kirk White debütáló verseskötete, a kritika meglehetősen kemény volt a fiatal költővel szemben, de Southeynek sikerült felismernie a fiatalemberben a tehetséget, és szárnyai alá vette. Barátságuk White leghirtelenebb, 1806-os haláláig tartott [2] .

1813-ban udvari költő díjassá választották ; Southey után ez a cím már csak az ország első költőjének megtisztelő címe lett, de számára az is összefüggött azzal a kötelezettséggel, hogy a királyi család tagjainak szentelt (akkor még rendkívül népszerűtlen) ódákat írjon különböző hivatalos alkalmakkor. Southeyt számos kortárs bírálta (különösen Byron : a Don Juan elején és a "The Vision of Judgment" című szatirikus költeményben, amelyet Southey azonos című művére válaszul készítettek) az uralkodóval és az európaival szembeni szolgalelkűsége miatt. Az 1810-1820-as évek reakciója.

Southey sok új szót vezetett be az angol nyelvbe. Például 1809-ben a Quarterly Review-ban az " önéletrajz " szót használta, ami az önéletrajzok jövőbeli fellendülését jósolta. 1819-ben Southey Brazília története című művében a " zombi " szót a haiti franciából kölcsönözte .

Southey Oroszországban

Robert Southey jelentős hatással volt az orosz irodalomra. Az orosz költészet tényei a V. A. Zsukovszkij által fordított balladái voltak: „ Arról, hogyan vezetett egy öregasszony… ”, „ Isten ítélete a püspök felett ”, „ Donika ”, „ Athelstan ” . Puskin nagyra értékelte munkáját , aki lefordította a "Himnusz a Penateshez" és a "Madoc" elejét, és "Roderick" cselekménye is inspirálta, hogy ugyanazon a cselekményen eredeti verset alkosson ("Rodrik").

Figyelemre méltó, hogy maga a költő is érdeklődött Oroszország iránt, ezt bizonyítja „A menet Moszkvába” című szatirikus balladája ( The March to Moscow , 1813), ahol Napóleon hódítási terveit nevetségessé teszi.

A 20. század elején a Southeyt Gumiljov és Lozinszkij fordította . 1922-ben a " Vsemirnaya Literatura " kiadó kiadta az első oroszországi külön kiadást Southey balladáinak, amelyeket N. Gumiljov állított össze. 2006-ban E. Witkowski által készített kétnyelvű kiadás jelent meg, melynek jelentős része új fordítások.

Orosz nyelvű kiadások

Jegyzetek

  1. ↑ Vengerova Z. A. Southey, Robert // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.
  2. ↑ Vengerova Z. A. White, Henry-Kirk // Brockhaus és Efron enciklopédikus szótára  : 86 kötetben (82 kötet és további 4 kötet). - Szentpétervár. , 1890-1907.

Linkek

  Ugrás a Wikidata elemre  Tematikus oldalak
Szótárak és enciklopédiák
Genealógia és nekropolisz