Sarduri IV

Sarduri IV
11. Urartu királya
Kr.e. 625 e.  - ? Kr.e. 620 e.
Előző Sarduri III
Utód Rusa III vagy esetleg Erimene
Születés ismeretlen
Halál Kr.e. 620 e.
Apa Sarduri III

Sarduri IV ( Sardur IV, Sarduri, Sarduri fia ) - Urartu állam királya hanyatlása idején, uralkodott kb. 625-620_ _ _ _ időszámításunk előtt e.

IV. Sarduri uralkodása alatt Urartu államiságának hanyatlását élte meg. Az urartusi királyok fokozatosan elvesztették az uralmat az ország közepe felett, és Urartu fővárosa a Van - tó partján fekvő Tushpa városából a Kaukázuson túli Teishebaini városába költözött .

Urartu történetének utolsó időszakáról nagyon kevés információ áll a tudósok rendelkezésére . Valójában csak két hivatkozás létezik Sarduri IV-re, amelynek jelentése vitát váltott ki a tudósok között. Korábbi tanulmányaiban a híres orientalista, I. M. Djakonov azt javasolta, hogy IV. Sarduri, III. Sarduri fia , apja halálakor még nem érte el a nagykorúságot, és a trónt nagybátyjának, Erimenének adta át . Ezt követően, III. Rusa uralkodása után , Kr.e. 600 körül. e. IV. Sarduri lépett a trónra, és Urartu utolsó uralkodója lett, a Teishebaini erőd pusztításának kortársa [1] . Későbbi tanulmányokban a tudós N.V. Harutyunyan , mivel lehetősége volt figyelembe venni a Karmir Blur régészeti ásatásait , úgy vélte, hogy Djakonov építkezéseinek nincs alapja, és IV. Sarduri egyszerűen apja után uralkodott [2] [3] . Fennáll azonban a lehetőség, hogy Erimene IV. Sarduri fia volt, és az is, hogy Erimene letaszíthatta a trónról IV. Sardurit Kr.e. 620 körül. e. és egy új urartiai dinasztia megalapítója lesz. A modern tudomány nem rendelkezik elegendő információval e kérdések egyértelmű megoldásához.

Jegyzetek

  1. ↑ Dyakonov I. M. Az urartiai állam utolsó évei asszír-babiloni források szerint // Bulletin of Ancient History, 1951. 2. sz.
  2. ↑ Harutyunyan N. V. Biaynili (Urartu), az Örmény SSR Tudományos Akadémiájának Kiadója, Jereván, 1970
  3. ↑ Harutyunyan N. V. Néhány kérdés Urartu történetének utolsó időszakához // Ókori Kelet, Örmény SSR Tudományos Akadémia Kiadója, Jereván, 1976. 2. szám

Irodalom

 Urartu
Gazdaság | Művészet | Építészet | Vallás