Rumkorff, Péter

Peter Rühmkorf ( németül  Peter Rühmkorf ; 1929 . október 25. , Dortmund -  2008 . június 8. Roseburg , Schleswig-Holstein ) a háború utáni időszak egyik leghíresebb német költője, esszéistája és parodistája, irodalomkritikus. Használt álnevek: Lyng, Leo Doletzki, Leslie Meier, Johannes Fontara (Werner Riegellel), John Frieder, Hans-Werner Weber, Harry Flieder, Hans Hingst.

Életrajz

P. Ruemkorf a lelkész lányának, Ruemkorf Elisabeth tanárnőnek törvénytelen fia volt. Felnőtt, és a gimnáziumban érettségizett Stade városában. 1951-1957 között a Hamburgi Egyetemen tanult pedagógiát, germanistikát, művészettörténetet és pszichológiát . A tanárokkal való konfliktus miatt kénytelen volt otthagyni az egyetemet a tanfolyam elvégzése nélkül.

Önkiadói tevékenység; Werner Riegel költővel és esszéistával 1951-1956-ban (utóbbi haláláig) P. Rümkorf hektográfra nyomtatta a Between the Wars (Zwischen den Kriegen) című irodalmi folyóiratot , amely a háború utáni időszak fontos kritikai áttekintése lett. évek. Rühmkorff alapítója és egyik fő szerzője volt a „Konkret” (később „Student Courier”) magazinnak, amely Németország fiatal progresszív kreatív értelmiségének szócsöve lett. 1958-1964-ben az író a Rowohlt (Rowohlt Verlag) kiadónál dolgozott. Aztán szabadúszó író és költő, Hamburgban él. Gyakran lép fel verseivel, paródiáival a színpadon, jazz zene kíséretében. 1966-ban P.Ryumkorf részt vesz Hamburgban a Jazz and Poetry (Jazz und Lyrik) című szabadtéri show-ban (Open-Air ) . Számos irodalmi díjat és kitüntetést kapott. Vendégprofesszorként előadásokat tartott számos európai és amerikai egyetemen: Austinban (Texas, 1969-1970), Essenben (1977), Warwickben (1978), Frankfurt am Mainban és Hannoverben (1980), New Hampshire-ben (1983) ), Paderborn (1985-1986). Az 1960-as években drámaíróként is tevékenykedik, három darabot alkotott. 1988-ban részt vett a Kasseli Nemzetközi Kortárs Művészeti Kiállításon documenta , ugyanebben az évben az NDK Kulturális Minisztériumának Heinrich Heine-díjasa lett. 1993-ban Georg Büchner-díjat kapott . 1999 - ben a Göttingeni Egyetem filozófia tiszteletbeli doktora címet kapott . 2000-ben Karl Zickmayer-éremmel tüntették ki.

P. Ryumkorf számos német akadémia tagja volt: a Berlini Művészeti Akadémiának, a darmstadti Német Nyelvi és Irodalmi Akadémiának, a hamburgi Szabad Művészeti Akadémiának; a német PEN  klub tagja.

1964 óta Eva-Maria Tietze pszichológus házastársa volt, aki később miniszteri posztot töltött be a schleswig-holsteini kormányban.

Rákban halt meg. A hamburgi Altona kerületben található temetőben temették el .

Kreativitás

P. Ruemkorf az 1950-es évektől ismertté vált az irodalomkritika területén végzett munkáiról, amelyekben a modern irodalom, elsősorban a költészet, valamint a kulturális és társadalmi élet problémáit vizsgálja. Írásai polémikusak, szellemesek és körültekintően érveltek, esszéi és nyilvános beszédei a szerzőt a felvilágosodás örököseként, a modern költészet átfogó fejlesztéséért és egyben a politikai kérdések megoldásáért, különösen a magyarok jogaiért harcolóként mutatják be. egyén a náci utáni Németországban. P.Ryumkorf a kritikai munkáiban meghirdetett elveket igyekszik költői művekben megtestesíteni. G. Heine szövegíróként alkotó örököseként művészi nyelvtudást tanúsít, váratlan rímeket alkot, szellemességgel és gondolatjátékkal tündököl. A sajtóban a költő a "vidám felvilágosító" és a "népdalművész" beceneveket kapja, aki "felvilágosult meséket" mond az olvasónak a modernitásról.

Kompozíciók

• Zwischen den Kriegen (Háborúk között) , Zs., 1952-1956: számos cikk különböző álnevekkel.
• (V.Riegellel együtt): Heiße Lyrik (Forró dalszöveg) . Limes, Wiesbaden, 1956.
• Irdisches Vergnügen in g. Fünfzig Gedichte (Földi örömök 50 versben) . Rowohlt, Hamburg, 1959.
• Wolfgang Borchert. Biographie (Wolfgang Borchert. Életrajz) . Rowohlt, Hamburg, 1961.
• Kunststucke. Fünfzig Gedichte nebst einer Anleitung zum Widerspruch (Remekművek. 50 vers és útmutató az ellenvetéshez) . Rowohlt, Hamburg, 1962.
• Uber das Volksvermögen. Exkurse in den literarischen Untergrund (A nép gazdagságáról. Kirándulás az irodalmi undergroundba) . Rowohlt és Reinbek 1967
• Volsinii rablás volt? Bewegte Szenen aus dem klassischen Wirtschaftsleben (Hogy hívják ma a Wolsiniit? Megható jelenetek a klasszikus gazdasági életből) . Rowohlt, Reinbek 1969 (játék)
• Die Jahre die ihr kennt. Anfälle und Erinnerungen (Az évek, amiket ismersz. Meglátások és emlékek) . Rowohlt, Reinbek 1972.
• Lombard Gibt den Letzten. Ein Schauspiel (A zálogház adja az utolsót. Színdarab ). Wagenbach, Berlin 1972.
• Die Handwerker kommen. Ein Familiendrama (Kézművesek jönnek. Családi dráma) . Wagenbach, Berlin 1974.
• Walther von der Vogelweide, Klopstock und ich (Walther von der Vogelweide, Klopstock és én) . Rowohlt, Reinbek 1975.
• Főnix - voran! Gedichte (Phoenix - előre! Versek) . pawelpan, Dreieich 1977.
• Strömungslehre I. Poesie (Alapvető tanítások I. Költészet) . Rowohlt, Reinbek 1978.
• Haltbar bis Ende 1999 (Carded 1999. Poetry) . Gedichte. Rowohlt, Reinbek 1979.
• Auf Wiedersehen Kenilworthben. Ein Märchen in dreizehn Kapiteln (Találkozunk Kenilworthben. Mese 13 fejezetben) . Fischer, Frankfurt am Main, 1980.
• Fahrtwind vagyok. Gedichte und Geschichte (Szép széllel. Versek és történelem) . Bertelsmann, Berlin 1980.
• agar agar-zaurzaurim. Zur Naturgeschichte des Reims und der menschlichen Anklangsnerven (Agar agar - caurzarium. A rím és az emberi mássalhangzó idegek természetrajza felé) . Rowohlt, Reinbek 1981
• Kleine Fleckenkunde (A foltok kis doktrínája) . Haffmans, Zürich 1982.
• Der Hüter des Misthaufens. Aufgeklärte Märchen (A trágyadomb őrzője. Mese a megvilágosodottaknak) . Rowohlt, Reinbek 1983.
• Blaubarts letzte Reise. Ein Marchen. (The Last Voyage of Bluebeard. Tale) pawel serpenyő, Dreieich 1983.
• Bleib erschütterbar und widersteh. Aufsätze - Reden - Selbstgespräche (Maradj képes az érzelmi megrázkódtatásokra és az ezekkel szembeni ellenállásra. Nyilatkozatok - beszédek - beszélgetések önmagaddal) . Rowohlt, Reinbek 1984.
• Mein Lesebuch (Az én asztali könyvem) . Fischer, Frankfurt am Main, 1986.
• Außer der Liebe nichts. Liebesgedichte (Semmi, csak szerelem. Lírai költemények) . Rowohlt, Reinbek 1986.
• Dintemann és Schindemann. Aufgeklärte Marchen. (Dintemann és Schindemann. Mese a felvilágosultaknak) Reclam, Lipcse 1986.
• Selbstredend und selbstreimend. Gedichte - Gedanken - Lichtblicke (Önmagával beszélget és rím. Költészet-gondolatok-friss tekintet) . Reclam, Stuttgart 1987.
• Werner Riegel. „...beladen mit Sendung. Dichter und armes Schwein "(Werner Riegel. "...üzenetekkel vádolva. Költő és szegény fickó") . Haffmans, Zürich 1988.
• Einmalig wie wir alle. (Egyedi, mint mindannyian . ) Rowohlt, Reinbek 1989.
• Dreizehn deutsche Dichter (13 német költő) . Rowohlt, Reinbek 1989.
• Selbst III/88. Aus der Fassung (én magam III/88. Magam mellett) . Haffmans, Zürich 1989.
• Komm raus! Gesänge, Märchen, Kunststücke (Gyere ki! Dalok, mesék, színdarabok) . Wagenbach, Berlin 1992.
• Deutschland, ein Lügenmärchen (Németország, hamis mese) . Wallstein, Göttingen 1993.
• Lass leuchten! Memos, Märchen, TaBu, Gedichte, Selbstporträt mit und ohne Hut (Ragyogj! Emlékiratok, mesék, naplók, költészet, önarckép kalappal és anélkül) . Rowohlt, Reinbek 1993.
• Tabu I. Tagebücher 1989-1991 (Naplók I. 1989-1991) . Rowohlt, Reinbek 1995.
• Gedichte (Versek) . Rowohlt, Reinbek 1996.
• Ich habe Lust, im weiten Feld… Betrachtungen einer abgeräumten Schachfigur (Bárcsak a távoli mezőn… Rácsos sakkfigurák látképe) . Wallstein, Göttingen 1996.
• Die Last, die Lust und die List. Aufgeklärte Märchen (Sigorság, élvezet és ravaszság. Mesék a megvilágosodottaknak) . Rowohlt, Reinbek 1996.
• Ein Buch der Freundschaft (A barátság könyve) . Rommelskirchen, Remagen-Rolandseck 1996.
• Lethe mit Schuss. Gedichte (Nyár folytatással. Költészet) . Suhrkamp, ​​Frankfurt am Main, 1998.
• wenn - aber dann. Vorletzte Gedichte (Ha - de akkor. Utolsó előtti versek) . Rowohlt, Reinbek 1999.
• Von mir zu Euch für uns (Tőlem neked nekünk) . Steidl, Göttingen 1999.
• Wo ich gelernt habe (Ahol tanultam) . Wallstein, Göttingen 1999.
• (Horst Jansennel): Mein lieber Freund und Kompanjung (Kedves barátom és társam ). Jud, Hamburg 1999.
• (Robert Gernhardttal): In gemeinsamer Sache. Gedichte über Liebe und Tod, Natur und Kunst (Általában. Versek szerelemről, halálról, természetről és művészetről) . Haffmans, Zürich 2000.
• Das Lied der Deutschen (Németek éneke) . Wallstein, Göttingen 2001.
• Funken fliegen zwischen Hut und Schuh. Lichtblicke, Schweifsterne, Donnerkeile (Szikrák szállnak kalap és cipő között. Sugárok, üstökösök, mennydörgés) . Deutsche Verlagsanstalt, München 2003.
• Tabu II. Tagebücher 1971-1972 (Naplók II. 1971-1972) . Rowohlt, Reinbek 2004.
• Wenn ich mal richtig ICH sag … . Ein Lese-Bilderbuch (Ha tényleg azt mondom, hogy … Egy könyv, amit érdemes elolvasni) . Steidl, Göttingen 2004.
• Aufwachen és Wiederfinden. Gedichte (Ébredj és találd meg az elveszettet. Költészet) . Insel, Frankfurt am Main, 2007.
• Paradiesvogelschich. Gedichte (A paradicsommadár alom. Versek) . Rowohlt, Reinbek 2008.
• Der Kuss der Erkenntnis - Gedichte (A gyónás csókja. Versek) . Reclam, Stuttgart 2011.
• In meinen Kopf passen viele Widersprüche - Über Kollegen (Sok ellentmondás él együtt a fejemben – a kollégákkal kapcsolatban) . Wallstein, Göttingen 2012, ISBN 978-3-8353-1171-8 .

Gyűjtemények

• Die Jahre die Ihr kennt. Anfälle und Erinnerungen. Werke 2 . Hrsg. von Wolfgang Rasch, 1999.
• Gedichte. 1. munka . Hrsg. von Bernd Rauschenbach, 2000.
• Schachtelhalme. Schriften zur Poetik und Literatur. Werke 3 . Hrsg. von Hartmut Steinecke, 2001.
• Die Marchen. Werke 4 . Hrsg. von Heinrich Detering és S. Kerschbaumer, 2007.

Irodalom (válogatva)

• Theodor Verweyen: Eine Theorie der Parodie. Beispiel Peter Ruhmkorfs vagyok. Fink, München, 1973.
• Peter Bekes, Michael Bielefeld: Peter Rühmkorf. Beck kiadás szövege + kritika, München 1982.
• Edith Ihekweazu: Peter Rühmkorf — Bibliográfia. Esszé zur Poetik. Frankfurt/Bern/New York 1984.
• Herbert Uerlings: Die Gedichte Peter Rühmkorfs. Subjektivität und Wirklichkeitserfahrung in der Lyrik. Bouvier, Bonn, 1984.
• Sabine Brunner: Rühmkorfs Engagement für die Kunst. Die Blaue Eule, Essen 1985.
• Dieter Lamping, Stephan Speicher (szerk.): Peter Rühmkorf. Seine Lyrik im Urteil der Kritik. Bouvier, Bonn, 1987.
• Heinz Ludwig Arnold (szerk.): Szöveg + Kritik. Zeitschrift für Literatur. Heft 97. Peter Rühmkorf . kiadás szövege + kritika, München 1988.
• Manfred Durzak, Hartmut Steinecke (szerk.): Zwischen Freund Hein und Freund Heine: Peter Rühmkorf. Studien zu seinem Werk. Rowohlt, Reinbek 1989.

1. ↑ 1 2 Peter Rühmkorf // filmportal.de - 2005.
2. ↑ 1 2 Peter Rühmkorf // Brockhaus Encyclopedia  (német) / Hrsg.: Bibliographisches Institut & FA Brockhaus , Wissen Media Verlag
3. ↑ Peter Rühmkorf // Kritisches Lexikon der Gegenwartsliteratur  (német) / Hrsg.: H. L. Arnold , H. Korte - 1978.
4. ↑ http://www.dw.de/empfindsamer-poet-peter-r%C3%BChmkorf-ist-tot/a-3399878-1