Rumane-Kenine, Anna

Anna Rumane-Kenine
Lett. Anna Rūmane-Ķenina
Születési név Anna Rumane
Álnevek Aina Sizere
Születési dátum 1877. november 13( 1877-11-13 )
Születési hely Jelgava
Halál dátuma 1950. november 9. (72 évesen)( 1950-11-09 )
Polgárság  Orosz Birodalom → Lettország 
Foglalkozása közéleti személyiség, tanár
A művek nyelve lett
Díjak A Három Csillag Rend tisztje
"Revue Baltic"
 Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon

Anna Rumane-Kenine ( lett Anna Rūmane-Ķeniņa ; Jelgava , 1877 . november 13. – Riga  , 1950 . november 9. ) lett író, tanár, diplomata és közéleti személyiség. A Lettországi Központi Tanács 1944. március 17-én kelt Memorandumának egyik aláírója [1] . A Lett Néptanács tagja .

Életrajz

1877. november 13-án született Jelgavában , egy vasutas családjában. 1896-ban érettségizett a Jelgavai Női Gimnáziumban ( Hohere Tochterschule ) [2] .

1905-ben jövendőbeli férje, Atis Kenin befejezte egy épület építését a Terbatas 15/17. 1905. szeptember 1. Anna Kenine megnyitja a női gimnáziumot az épületben. Az épület hamarosan az oktatás, az irodalom és a művészetek központja lett [3] . Később az épület építészeti értéket kapott, és „ Kenin Iskola ” néven vált ismertté [4] .

1911-ben a Sorbonne -on, 1913-tól a Genfi Egyetemen tanult . 1916-ban végzett a Jean-Jacques Rousseau- ról elnevezett Pedagógiai Intézetben Genfben. 1917-től 1919-ig a francia külügyminisztérium sajtóosztályán volt balti-ügyi referens. 1918-ban részt vett a "Revue Baltique" folyóirat [5] létrehozásában .

1919-ben visszatért Lettországba . Részt vesz a Lett Women's Aid Corps szerkesztőbizottságában . [6] Ugyanebben az évben Párizsba indul, ahol a Lett Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjeként dolgozik. 1921-ben létrehozta a Francia Szövetséget Lettországban. Ugyanebben az évben elnyerte a "Palmes Academiques" francia rend I. fokozatát. 1923-ban hozzáment Atis Kenin tanárhoz és diplomatához . 1925-ben és 1928-tól 1929-ig újságírás és írás oktatója az Egyesült Államokban . 1926-ban megkapta a 4. osztályú Három Csillag Rendet [7]

1944-ben Németországba emigrált. A háború után súlyosan megbetegedett, és visszatért Lettországba [8] .

A sajtóban Aina Rasmere álnéven jelent meg. Pedagógiáról, politikáról és a nők jogairól írt. Az „Dzīvot gribas” első kiadványa a „Pēterburgas Avīzes” című újságban jelent meg. [9] 1908-ban jelent meg a Melnais ērglis (Fekete sas ) című dráma.

Család [10] :

1950. november 9-én halt meg, a Nagytemetőben temették el.

Bibliográfia

Jegyzetek

  1. ↑ Nepakļaujoties ne boļševikiem, ne nacistiem Archiválva : 2019. augusztus 8. a Wayback Machine -nél 2001.05.05 . Latvijas Vēstnesis Nr. 69 (2456)
  2. ↑ Paļeviča M. Anna Rūmane-Ķeniņa // Latviete, 1934, 11
  3. ↑ K. Liepiņa Skola ar stāstu: Dižgaru elpa Rīgas 40. vidusskolā Archiválva : 2017. március 15. a Wayback Machine -nél DELFI , 2016.05.2.
  4. ↑ A. Antenishke School of Kenin archív példánya 2017. május 17-én a Wayback Machine -en
  5. ↑ Visi lielāki cilvēki Jelgavā - Jelgavas könyvtár . Letöltve: 2017. március 14. Az eredetiből archiválva : 2019. július 25.
  6. ↑ "Latvijas sievietēm!" Jaunakas Zinas. 1919. Nr. 110. október 3-án kelt. 7., 8.p.;
  7. ↑ Ķēniņa|kiadásTípus:P Valdības Vēstnesis Nr. 260 (1926.11.17.), 4. lpp Archiválva : 2016. április 6. a Wayback Machine -nál .
  8. ↑ Életrajz a lulfmi.lv oldalon . Letöltve: 2017. március 14. Az eredetiből archiválva : 2020. július 9.
  9. ↑ Latviešu rakstniecība biografijas (otrais izd.). LU Literatūras, folkloras un art Institutes. 2003. 502.-503. lpp. ISBN 9984-698-48-3 .
  10. ↑ Bez garumzīmes, bet karaliski. Juris Ķeniņš no Ķeniņu dzimtas . Letöltve: 2017. március 14. Az eredetiből archiválva : 2019. július 25.

Irodalom