Ribicic, Mitya
| Mitya Ribicic | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| szlovén Mitja Ribicic | |||||||||
| A Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének elnöke | |||||||||
| 1982. június 29. - 1983. június 30 | |||||||||
| Előző | Dusan Dragosavats | ||||||||
| Utód | Dragoslav Markovics | ||||||||
| Jugoszlávia Szövetségi Végrehajtó Tanácsának 3. elnöke | |||||||||
| 1969. május 18. - 1971. július 30 | |||||||||
| Az elnök | Josip Broz Tito | ||||||||
| Előző | Mika Shpilyak | ||||||||
| Utód | Jemal Biedich | ||||||||
| A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének 3. elnökhelyettese | |||||||||
| 1973-1974 _ _ | |||||||||
| Előző | Ratomir Dugonic | ||||||||
| Utód | Petar Stambolić | ||||||||
| Születés |
1919. május 19. [1] Trieszt,Olasz Királyság |
||||||||
| Halál |
2013. november 28. [1] (94 évesen) |
||||||||
| Temetkezési hely | Ljubljana | ||||||||
| Apa | Josip Ribicic (1886-1969) | ||||||||
| Anya | Rosa Ribicic | ||||||||
| Gyermekek | fia Cyril | ||||||||
| A szállítmány | Jugoszlávia Kommunistáinak Szövetsége | ||||||||
| Oktatás | |||||||||
| A valláshoz való hozzáállás | ateista | ||||||||
| Díjak |
|
||||||||
| Katonai szolgálat | |||||||||
| Rang | ezredes | ||||||||
| csaták | Népi Felszabadítási Harc | ||||||||
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |||||||||
Mitya Ribichich ( szlovén . Mitja Ribičič ; 1919. május 19. Trieszt - 2013. november 28., Ljubljana [ 2] ) - jugoszláv ( szlovén ) politikus, a SZSZK egyik vezetője, a SZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke ( 1969-1971), a Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének elnöke (1982-1983), a SZSZK Állambiztonsági Bizottságának (OZNA) elnöke.
Életrajz
Szlovén származású. A fiatal író, Josip Ribicic fia, aki később Jugoszláviába kényszerült, amikor a fasiszta rezsim megalakult Olaszországban. 1938 - tól jogot tanult a Ljubljanai Egyetemen . Diákéveiben megismerkedett Marx és Lenin műveivel, tagja lett a baloldali ifjúsági szervezetnek. Jugoszlávia 1941 októberi náci megszállása után csatlakozott a Szlovén Kommunista Párthoz (KPS).
A második világháború résztvevője, antifasiszta , partizán, a Jugoszláviai Népi Felszabadító Hadsereg soraiban harcolt . A KPS Központi Műszaki Igazgatóságán dolgozott, 1942-ben a ljubljanai illegális nyomdákat vezette. 1942 júniusában Stájerországban csatlakozott a partizánokhoz , ahol illegális nyomdákat is szervezett. Egész családját brutálisan üldözték és bebörtönözték, édesanyját és nővérét egy híres női börtönben kínozták Velence mellett.
1942 végétől a KPS járási bizottságának titkára a morva-litván körzetért, majd 1943 júniusáig a Kamnik-Savinsky különítmény politikai komisszárja, majd a 6. Slavko Shlander brigád politikai komisszárja, szeptembertől 1943 - a IV. hadműveleti zóna komisszárja, 1944 márciusától májusig a KPS Központi Bizottságának párttanfolyamain, majd az osztrák határ közelében a partizánosztagok karintiai csoportjának biztosa. 1944 novembere és 1945 áprilisa között katonai kiképzésen vett részt Moszkvában. Miután visszatért a Szovjetunióból, a szlovéniai OZNA („Népvédelmi Osztály”, az állambiztonsági szerv analógja) vezetőjének asszisztense lett.
Az 1945-ös győzelem után Ribicic azt az utasítást kapta, hogy szervezzen "csatacsoportokat" a náci kollaboránsok maradványai elleni harcra [3] . A kollaboránsok megsemmisítésére irányuló műveletek sorozata után Ribicicet egy speciálisan létrehozott osztály vezetőjévé nevezték ki, amelynek a fegyveres bandákkal, a burzsoá pártok maradványaival és a papságokkal kellett volna foglalkoznia.
1947-1951-ben Szlovénia belügyminiszter-helyettese volt *főleg a Szovjetunió mintájára politikai folyamatokat bonyolított le, 1951-1952-ben Szlovénia ügyésze, 1953-tól miniszterhelyettes, 1954-ben -1958-ban Szlovénia belügyminisztere. A Szlovén Köztársaság Népgyűlése Végrehajtó Tanácsának tagja (1957-1963)
Tagja volt a Szlovén Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának (1954-től), a szlovén parlament (1946-1963) képviselője, 1963-tól az Unió közgyűlésének képviselője. 1958-tól tagja a Szlovén Kommunisták Szövetsége Központi Ellenőrző Bizottsága és az SCS Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottsága (később Elnöksége). 1964-től a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja . 1967-1969-ben a SKYU Központi Bizottsága újjászervezett végrehajtó bizottságának tagja, 1969. május 18-tól 1971. július 30-ig az Unió Végrehajtó Tanácsának elnöke (Jugoszlávia miniszterelnöke).
1969-től az SKJ elnökségi tagja, a SFRY elnökségi tagja (1971-1974; tavaly az Elnökség alelnöke is), a Szlovén Közgyűlés Köztársasági Konferenciájának elnöke (1973-1982), ismét a SFRY Elnökségének tagja (1982-1986) és egy évig a SKYU Központi Bizottságának elnökségi elnöke (1982-1983).
A partizánkorban dalszövegírással, külföldi (főleg spanyol) forradalmi dalok feldolgozásával foglalkozott, idős korára pedig politikai témájú epigrammákat publikált.
Fia, Ciril Ribičić modern szlovén politikus (először reformer kommunista, majd szociáldemokrata) és jogász, a szlovén alkotmánybíróság tagja.
Ügyészség
2005 májusában a szlovén hatóságok népirtással és a második világháború után 234 ember meggyilkolásával, valamint a kommunista rezsim ellenfeleinek megfélemlítésével és üldözésével vádolták [4] . Ő lett az első volt jugoszláv vezető, aki ellen a független Szlovéniában vádat emeltek a háború utáni náci kollaboránsok utáni vadászat miatt. Bizonyítékok hiányában az ügyet lezárták, de 2013 októberében számos archívum titkosításának feloldása után újraindult a nyomozás: Ribičić nevéhez fűződik több mint 16 ezer német kényszerkilakoltatásának megszervezése Szlovéniából, valamint az éhezés bűnösségéért. 39 kisgyermek a letelepítési táborokban [5] . Később az ügyben az eljárást megszüntették a bűncselekményes<ref> Sodnica proti preiskavi v zadevi Ribičič hiánya miatt .
Jegyzetek
- ↑ 1 2 Mitja Ribicic // Munzinger Personen (német)
- ↑ Mitja Ribičič, ellentmondásos politikus meghalt Archiválva : 2013. december 3. a Wayback Machine -nél
- ↑ A szlovén hatóságok most azt állítják, hogy Ribičić „harci” társai nemcsak katonákra vadásztak, hanem civileket is megöltek, akik kollaboránsnak számítottak, holttestüket árkokban és gödrökben temették el. A gyilkosságok állítólag 1946-ig folytatódtak, és az áldozatok holttesteit a mai napig országszerte megtalálják. A háború után Szlovénia antifasiszta alakulatai egyes források szerint mintegy 12 000 szlovént lőttek le tárgyalás és vizsgálat nélkül. A nyomozók szerint a náci kollaboránsok megsemmisítését az OZNA helyi osztályainak vezetője adhatta ki, de a parancsot Ljubljanából kellett jóváhagyni.
- ↑ Az antifasiszta túlzásba vitte A Wayback Machine 2013. november 3-i archív példánya (orosz)
- ↑ Mitja Ribičič ponovno ovaden Archivált : 2013. november 3., a Wayback Machine (szlovén)
Linkek
- Umrl je Mitja Ribicic
- Mitya Ribichich (Emberek és események) // Új idő . - M. , 1969. - 28. sz . - S. 18 .
- Ribicic: Ličnost u centru pažnje
| Jugoszlávia kormányfői | |
|---|---|
A KSHS / Jugoszlávia miniszterelnökei |
|
| DFY / FRY miniszterelnök | Tito |
| Az FRRY/SFRY Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnökei | |
| A JSZK miniszterelnökei |
|
| 1 1941 áprilisától 1945 márciusáig a jugoszláv kormány száműzetésben működött | |
 |
| |||
|---|---|---|---|---|