Jakutia folyói a Szaha Köztársaság (Jakutia) folyórendszere . A régióban rengeteg folyó és patak (tavak is) található, ez az egyik "folyó" és "tó" Oroszországban.
A köztársaság területének nagy része (kb. 65%-a [1] ) a Lénai -medence északi részén fekszik . A köztársaság 33 közigazgatási körzetéből 22 területe részben vagy egészben ehhez tartozik. A többi a Jeges- tenger tengerébe ömlő nagy folyók medencéihez tartozik - Anabar , Olenyok , Yana , Indigirka , Kolima stb.
A Léna a köztársaság gazdasági gerinceként szolgál, és fő mellékfolyóival, az Aldannal és a Vilyujjal együtt alkotja vízi útjainak fő rendszerét.
Jakutia tíz legnagyobb folyója
| Folyó | Vízfogyasztás (m³/s) | Hossz (km) | Vízgyűjtő területe (km²) |
| Lena | 16 350 | 4400 | 2 490 000 |
| Aldan | 5060 | 2273 | 729 000 |
| Kolyma | 3800 | 2129 | 643 000 |
| Vitim | 2000 | 1978 [2] | 225 000 |
| Olekma | 1950 | 1436 | 210 000 |
| Indigirka | 1570 | 1726 | 360 000 |
| Vilyuy | 1468 | 2650 | 454 000 |
| szarvas | 1210 | 2292 | 219 000 |
| Yana | 925 | 872 | 238 000 |
| Anabar | 498 | 939 | 100 000 |
A rezsim kialakulásának körülményeitől függően vannak síksági, hegyi, tavi, mocsaras, füves folyók, és mérettől függően - nagy, közepes és kicsi. A nagy folyók közé tartoznak a több földrajzi zónán belül folyó folyók (Léna, Yana, Indigirka, Kolima, Olenyok). Hagyományosan a nagy folyók kategóriájába tartoznak a sík folyók, amelyek vízgyűjtő területe meghaladja az 50 ezer km²-t. Jakutföldön 23 folyó vízgyűjtő területe nagyobb ennél a kritériumnál. A középső folyó egy földrajzi zónán belül folyik, feltételesen ebbe a kategóriába tartoznak a 2-50 ezer km² vízgyűjtő területű lapos folyók. Az 1-2 ezer km² vízgyűjtő területű folyók, amelyek egész évben vízhozamúak vagy a vízkészletek kimerülése miatt rövid időre megszakadnak, kis folyóknak minősülnek.
Jakutia folyóhálózata a Laptev- és a kelet-szibériai tenger medencéihez tartozik . A köztársaság területén közel 0,5 millió folyó és több mint 1,5 millió km összhosszú folyó folyik. A felső szakaszon minden nagy folyó hegyvidéki jellegű, középen átmeneti hegyi-síkság, az alsó szakaszon pedig általában kiterjedt, mocsaras alföldekre jutva tipikus alföldi folyókká válnak. A folyókat hó- és esővizek, illetve kisebb mértékben gleccserek, jegesedés és talajvíz táplálja.
A legtöbb folyót a hóolvadás okozta nagy tavaszi árvizek az örökfagyos víztartók körülményei között , valamint az évente ismétlődő nyári és őszi, csapadékkal összefüggő árvizek, valamint a kivételesen hosszú és alacsony téli alacsony vízállások jellemzik. A folyóvíz lefolyásának fő része a meleg évszakban történik, a téli lefolyás nem haladja meg az éves lefolyás 1-10%-át. A jakutföldi folyók évente átlagosan 900 km³ édesvizet engednek a sarkvidéki tengerekbe. A fagyás a folyókon 6-8 hónapig tart, a jégtakaró vastagsága eléri a 3 métert.
A folyók gazdasági jelentősége óriási. A települések többsége a folyóvölgyekben található. A nagy folyók a köztársaság fő közlekedési artériái. A Lena, Yana, Indigirka, Kolyma folyók alsó szakasza horgászhely. A jakutiai folyók adják Kelet-Szibéria vízkészletének csaknem felét és a FÁK-országok készleteinek több mint 15%-át. Lena önmagában több mint 25-30 millió kW villamos energiát tud biztosítani, és a jakutföldi folyók teljes potenciális vízenergia-készletét körülbelül 700 milliárd kW-ra becsülik. A permafrost zóna első vízerőműve a Vilyui folyón működik . A nagyon hosszú télű területeken vízerőművek építése szupernagy tározók létrehozásával jár együtt . Felhalmozódásukkor nagy termőföldterületek és jelentős fatartalékok kerülnek elöntésre, amely anaerob körülmények közé kerülve lebomlik és rontja a víz minőségét. Így az ilyen átalakítások nagy területek ökológiájának megsértéséhez vezetnek.