A radiometrikus hatás a ritka gázokba helyezett, egyenetlenül felmelegedett testek spontán mozgásának jelensége a melegebb oldalról a kevésbé fűtött oldalra. Az egyenetlen melegítést általában a test egyoldali megvilágításával valósítják meg, ez az oka a hatás elnevezésének. A testet mozgásba hozó erőket radiometrikusnak nevezzük.
A radiometrikus erők kialakulásában szerepet játszik a hőcsúszás - a felszínhez közeli gázréteg mozgása a test felületének melegebb részére, és ennek a viszkozitás által okozott mozgásnak a felülettől távoli gázrétegekre való eloszlása. : mivel az impulzusmegmaradás törvénye teljesül, a test az ellenkező irányba mozog; így gyűlik össze a por a központi fűtés radiátorai mellett található hideg falakon.
A radiometrikus hatáshoz hozzájáruló másik jelenség molekuláris-kinetikai eredetű: amikor a gázmolekulák a test melegebb oldaláról visszaverődnek, nagyobb lendületet adnak neki, mint a kevésbé fűtött oldalról visszaverődő molekulák.
Sűrű gázokban a radiometrikus hatás jelensége nem következik be [1] . Ennek az az oka, hogy a falhoz közeli réteg kicsi, mivel a molekulák rendkívül rövid távolságot tesznek meg a testtől, mielőtt a következő molekulával ütköznének. Rövid szabad út. Nagy nyomáson a molekulák a testfelület egy melegebb része felé sem mozognak, mozgásuk abszolút kaotikus.
A hatás molekuláris-kinetikai jellegéből adódó erő arányos a nyomással. Jelentős szerepet játszik a gyengén ritkított gázokban , amelyekben a nyomás viszonylag alacsony.
A termikus csúszás és viszkozitás okozta erő jelentős egy közepesen ritkított gáznál , hiszen egyrészt a hőcsúszás sebessége nő a gázritkulással, másrészt a "falréteg" áramlásának jelensége. A gáz mennyisége erősen ritkított gázokban lehetetlen, mivel a szabad út hossza nagy, és a testtel való ütközés után a molekulák jelentősen eltávolodnak a felületétől.
A nagymértékben ritkított gázokban a hőcsúszás csekély szerepe mellett a radiometrikus hatás molekuláris-kinetikai oldala is főszerepet játszik.