Peng-hou

A Peng-hou ( kínai 彭侯) egy faszellem a kínai folklórban. Gan Bao (III-IV. század) " Sou shen ji " (搜神記 - "Jegyzetek a szellemek kereséséhez") című könyvében van leírva , amely azt mondja el, hogy Wu királyságának első uralkodójának idejében. , a parancsnoka, Chien-An egyszer elküldött egy embert, hogy vágjon ki egy nagy kámforfát . Többszöri fejszével való ütés után hirtelen vér folyt ki a törzs egyik rovátkájából. Amikor a kámfort végül levágták, egy lény jött ki belőle, férfiarcú és kutyatesttel.. Az uralkodó elmagyarázta: "Ez az, amit Peng-hou-nak hívnak." Megparancsolta, hogy a teremtmény készüljön fel magának, és azonnal megette. Az íze megegyezett a kutyahúséval. Az ókorban elveszett „Baize du” szövegben ez áll: „A fa szellemét Peng-hou-nak hívják. Úgy néz ki, mint egy fekete farok nélküli kutya, és párolva eledelre alkalmas .

Peng-hou a japán folklórban

A "Pen-hou" japánul Hoko (彭侯, ほうこう) néven szerepel a Konjaku Hyakki-suiban (1781), amely Toriyama Sekien japán művész szörnyrajzainak egyik gyűjteménye . Sekian ugyanazt a leírást adta neki, mint a Sou shen chi-ben, és azt is hozzátette, hogy ez a szellem az ezeréves fákban lakozik. A Wakan Sansai Zue -ban (1712) is említik, mint a visszhanghoz kapcsolódó kínai szellemet [2] , mivel a kodamafa japán szelleme a hegyi visszhang jelenségét idézi elő, és néha magával azonosították. Létezik egy változat, amely szerint a kínai hatásnak köszönhetően néhány Edo-kori könyv illusztrációja , mint például a " Gazu Hyakki-yagyo " vagy a " Hyakkai-dzzukan ", a visszhangot szimbolikusan egy kutya formájában ábrázolják [3] .

Jegyzetek

  1. (jap.)干宝撰.捜神記 (neopr. ) - 平凡社, 1979. - S. 343. - (東洋文庫 (平凡社)). - ISBN 978-4-582-80010-4 . 
  2. (japán)島良安 . - 平凡社, 2006. - T. 6. - S. 157. - (東洋文庫). - ISBN 978-4-582-80466-9 . 
  3. (japán)極夏彦・多田克己編著 . - 国書刊行会, 2000. - P. 154. - ISBN 978-4-336-04187-6 .