Phiip

A Phiip ( koreai: 피읖 ) a koreai ábécé betűje . Amikor egy szó elején és magánhangzók között van, a phiyp egy zöngétlen, zöngétlen labiolabiális "ph"-t jelöl. A mássalhangzók előtt és a szó végén a betű egy egyszerű süket labiális-labiális robbanó mássalhangzót jelöl, "p".

Alsó mássalhangzóként (받침) a betűt egy mássalhangzó-magánhangzó pár (pl. 높다) alá írjuk, és úgy ejtjük ki, mintha „p”-t akarnánk mondani, de a kiejtésre kész szánkkal abbahagytuk a légzést. Az átírásban az ilyen hangot a / p / felső index jelöli . Az alsó mássalhangzót a következő szótagban a fentebb írt mássalhangzó előtt ejtik, egy kivétellel - ha a ᄒ mássalhangzó az első a szótagban, akkor az előtte írt alsó mássalhangzót nem ejtik ki, hanem magát a ᄒ-t ㅍ-ként ejtik ki. . Ellenkezőleg, ha a ᄒ alacsonyabb, és egy szótagban az első mássalhangzó ᄃ előtt van írva, akkor a ᄒ már nem ejtik ki, és a ᄃ ㅍként olvasható.

A ㅍ-ra végződő reguláris igék passzívvá teszik az 이 hozzáadásával, függetlenül attól, hogy a gyökér végén vannak-e vagy hiányoznak alacsonyabb mássalhangzók.

A ㅍ betű Unicode kódja U+ 314D .

Irodalom

• Akio Kawasaki : Axiomatikus megközelítés a koreai nyelvtanhoz , 2014