Hallgasd a tenger hangját | |
---|---|
きけ、わだつみの声 ( kike wadatsumi no koe ) | |
Műfaj | katonai dráma |
Termelő | Hideo Sekigawa |
Termelő | Mitsuo Makino [1] |
forgatókönyvíró_ _ |
Kazuo Funabashi [1] |
Főszerepben _ |
Hajime Izu , Chiaki Tsukioka , Masako Nakamura |
Operátor | Shinkichi Otsuka [1] |
Zeneszerző | Akira Ifukube [1] |
Filmes cég |
"Toyoko eiga" kölcsönzés - " Toei " |
Elosztó | Toei |
Időtartam | 109 perc. |
Ország | Japán |
Nyelv | japán |
Év | 1950 |
IMDb | ID 0042639 |
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
" Hallgasd a tenger hangját " Jap . A Listen to the Voices of the Sea egy 1950 -es japán fekete-fehér háborús drámafilm , amelyet Hideo Sekigawa független filmrendező rendezett . Kazuo Funabashi forgatókönyve a második világháború frontvonalában meghalt diákok levelein és naplóin alapul . Ezekből a levelekből és naplókból 1949 -ben jelent meg egy gyűjtemény Hallgasd meg a tengeri isten hangját, amely nem várt bestseller lett, és a polgári lakosság számára biztosította az első igazi pillantást a hadseregre a háború alatt. hamarosan kiadták. A film egy csapat friss diák utolsó napjait mutatja be. A különítmény pánikszerűen visszavonul a burmai fronton.
Burmai front a háború végének előestéjén. Az alakulatától lemaradt, másodrendű katona, Oki csatlakozott Sibayama őrnagy zászlóaljához. A zászlóaljban találkozik tanítványával, a Tokiói Egyetem egykori hallgatójával, Maki zászlóssal. Tanár és diák örül egy váratlan találkozásnak. De ez nem tetszik Kishino hadnagynak, az értelmiséget megvető karriertisztnek. A hadnagy hibát keres Oki katonában. A zászlóaljban szolgál még Kawanishi első osztályú katona, a diákmozgalom egykori tagja és Aoji őrmester, főiskolai hallgató. Shibayama zászlóaljának parancsot kapnak, hogy vonuljanak ki pozícióikból, a betegek és a sebesültek helyükön maradjanak. Katonaorvos. korábban végzett az egyetemen, önzetlenül ápolta a sebesülteket. Aoji a katonai fegyelem megsértésének mértékéig megy, hogy segítsen egy beteg katonán. Amikor ezt felfedezi, Kishino hadnagy súlyosan megveri az őrmestert, és megöli Kawanishit, aki megpróbált kiállni mellette. A zászlóalj távozik. A segítség nélkül maradt sebesültek gránáttal aláássák magukat. A zászlóalj heves tüzérségi tűznek van kitéve. A zászlóalj parancsnoka és Kishino hadnagy látva, hogy a zászlóaljat a teljes megsemmisülés veszélye fenyegeti, elmenekül. Ennek híre kétségbeesésbe kergeti a katonákat. Aoji lövedékének robbanása következtében meghal. Ebben a szörnyű helyzetben Oki elmondja a súlyosan megsebesült Makinak Montaigne nézeteit, szavaiba öntve minden háborús undorát. Másnap reggel mindketten – a tanár és a tanítványa – meghaltak.
A film történelmi volt abban az értelemben, hogy a japán moziban először mutatták be első kézből a háború borzalmait. A fronton élők életének utolsó napjait, lelki szépségüket és csúnyaságukat ábrázolta. De téves volt azt mutatni, hogy csak a katonák – diákok és értelmiségiek – a különítmény halála előtti utolsó percekben őrzik meg emberi méltóságukat, míg a paraszti katonák gyávák, a hivatásos katonák pedig önzőek, kegyetlenek és árulónak bizonyulnak. vége. Az ilyen szubjektivitás és egyenesség, amely Sekigawa rendező készségeinek hiányát sugallja, mindenképpen csökkenti a film művészi értékét. Egyszóval nem a művészi érdemei hoztak sikert a filmnek, hanem a társadalmi hangzása.
— Akira Iwasaki , japán filmkritikus [2]Igyekeztem nem csak a háborús évek tapasztalataimat tükrözni, hanem a militarizmussal szembeni minden gyűlöletemet is, amely 1937-ben keletkezett. Művészileg és technikailag sem volt teljesen kiforrott ez a mű, de belevittem a megkínzott fiatal srácok égető gyűlöletét és haragját.
– Kazuo Funabashi , forgatókönyvíró [3]