Hazadnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy vilagon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredev csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt tortek össze rabigat
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S nepek hazaja, nagy vilag!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredevi szenvedés
Kér éltet vagy halalt!"
Az nem lehet hogy annyi
szív Hiába onta vért,
S keserben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgo imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik kört,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy vilagon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
|
Magyar, a hazáért
Állj szilárdan,
Itt születtél, itt fogsz meghalni,
Ő mindig veled van.
Ne keress másik hazát
És találkozz itt a halál órájával -
Bajban vagy boldogságban, itt kell
élned vagy meghalnod.
Az atyák vére annyiszor folyt át ezeken a mezőkön .
A Föld évszázadok óta
őrzi nevüket .
Itt Árpád dicsőséges csatába
vezette a csapatokat a hazáért, S
itt törte meg Hunyadi
a rabszolgaság aljas igáját .
Szabadság! Itt hordták
Véres zászlódat
És legjobbjaink elestek
az anyaországért a csatákban.
Annyi kín között, annyi
szerencsétlenség és viszontagság között,
Bár elvékonyodva, de meg nem törve,
Itt lakik népünk.
A világ népeinek azt kiáltjuk,
zsúfolva:
"Megérdemeltük a jogot, hogy egy
évezredes kínt éljünk."
Nem lehet, hogy annyi vért hiába ontottak , Hogy
annyi odaadó szív
szakadjon szét kínjában.
Nem lehet az az erő, az elme
És örökké akar,
Nem győzve a teher átkát,
nyomtalanul elfogy.
Az az idő, örökké dicsőséges,
El kell jönnie, eljön,
Amikor
beteljesedik minden, amiért a nép imádkozott.
Vagy jól esik meghalni Ő
dönt a csatában,
És az egész ország vérben lesz
a temetés alatt.
A népek körülveszik Magyarországod sírját
S elhunytat keseregve, Könnyet hintenek
.
Magyar,
állj rendületlenül hazádért,
élsz vele, s
földje borít.
Ne keress másik hazát
És találkozz itt a halál órájával -
Bajban vagy boldogságban, itt kell
élned vagy meghalnod.
|