Az Eötvös-szabály ( Eötvös ), egyben az Eötvös-törvény is a felületi feszültség hőmérséklettől való empirikus függése. Először Eötvös Lorand magyar fizikus dolgozta ki 1886-ban [1] . A kritikus ponton a felületi feszültség együtthatója nulla. A szabály szerint
1. A felületi feszültség a hőmérséklet lineáris függvénye
Ez a feltevés megközelítőleg teljesül a legtöbb ismert folyadék esetében. Ha ábrázolja a felületi feszültség együtthatóját a hőmérséklet függvényében, akkor egy meglehetősen egyenes vonalat láthat, amely a kritikus hőmérsékleten keresztezi az abszcisszát.
2. A felületi feszültség hőmérsékletfüggése minden folyadékra ábrázolható úgy, hogy az adatok egy közös görbére illeszkedjenek. Ehhez ismernie kell a megfelelő folyadék moláris tömegét, sűrűségét vagy moláris térfogatát .
Ha V a folyadék moláris térfogata és Tc a folyadék kritikus hőmérséklete, akkor a σ felületi feszültség együtthatója [2] :
ahol k állandó minden folyadékra. Az Eötvös-állandó értéke 2,1 × 10 -7 J/K•mol -2/3 .
A V moláris térfogat az M moláris tömeg és a ρ sűrűség ismeretében határozható meg :
A kényelem kedvéért célszerű a képletet úgy átváltani, hogy ne használja a -2/3 mólegységet . Ehhez használja az Avogadro N A számot :
Amint azt 1940-ben John Lenard-Jones és Korner statisztikai mechanika segítségével kimutatta , a k' konstans megközelítőleg megegyezik a Boltzmann-állandóval .
A 0 és 100 °C közötti hőmérséklet-tartományban lévő vízre a következő egyenlet érvényes:
.