Potapov, Nyikolaj Szergejevics (katonai)

Nyikolaj Szergejevics Potapov
Születési dátum 1925. december 25( 1925-12-25 )
Születési hely Moszkva régió
Halál dátuma 1985. február 8.( 1985-02-08 ) (59 évesen)
A halál helye
Affiliáció  Szovjetunió
Csaták/háborúk A Nagy Honvédő Háború
Díjak és díjak

Nyikolaj Szergejevics Potapov (1925.12.25., Moszkvai régió  - 1985.08.02., Zaraysk ) - az 1341. gyalogezred felderítő századának mestere - a Dicsőségi Érdemrend 1. fokozatának odaítélésére való átadáskor.

Életrajz

1925. december 25-én született Pleshki faluban, Zaraisk kerületben, Ryazan tartományban, Lukhovitsky kerületben , moszkvai régióban . Mindössze 5 osztályt végzett, és családi okok miatt dolgoznia kellett. A Novy Put kolhozban dolgozott vőlegényként. 1942 őszén tűzkeresztséget kapott, Kolomnába ment húgához, és az állomáson bombázások áldozata lett.

1943 januárjában besorozták a Vörös Hadseregbe . A Kalinin Front tartalékos ezredében , Velikiye Luki város közelében kiképzett, szagász lett. A teljes harcút a 319. gyaloghadosztály 1341. gyalogezredének felderítő századának része volt. Harcolt a Kalinin, 1. és 2. balti, 3. és 2. fehérorosz fronton.

1944. március 2-án Davydkovo falu közelében Potapov tizedes többször áthaladt az ellenség aknamezejein, és sok aknát eltávolított. Az ellenséggel vívott harc során 5 katonát kiirtott.

1944. március 18-i parancsával Potapov Nyikolaj Szergejevics tizedes 3. fokozatú Dicsőségi Rendet kapott .

1944. július 18-án az elfogó csoport részeként Potapov tizedes behatolt az ellenséges vonalak mögé Sukhorukovo falu közelében, és elfogott 2 katonát, majd fedezte a felderítők visszavonását. Az általa elaknázott területen több motorost és az üldözőegység páncélozott szállítóját is felrobbantották.

1944. augusztus 10-i parancsával Potapov Nyikolaj Szergejevics tizedest megkapta a Dicsőség 2. fokozatát.

1945 tavaszán Potapov őrmester kitüntette magát a Koenigsberg városáért vívott csatákban. 1945. április 9-én felderítő rajtaütésben vett részt, melynek során 3 ellenfelet elfogott, egy elfogott géppuskából pedig mintegy 10-et megsemmisített. A harcosokkal együtt felrobbantotta a 6. számú erőd bevehetetlennek tartott falának egy részét.

A Legfelsőbb Elnökség 1945. április 19-i rendeletével az ellenséges betolakodókkal vívott harcokban tanúsított kivételes bátorságáért, bátorságáért és rettenthetetlenségéért Potapov Nyikolaj Szergejevics őrmester megkapta a Dicsőség I. fokozatát. A dicsőség rendjének teljes lovasa lett.

A háború során, a veszélyes specialitás ellenére, soha nem sebesült meg vagy nem kapta meg a sokkot. A háború befejezése után 6 hónapig Berlinben, majd Lengyelországban és Fehéroroszországban szolgált. Utakat épített, hidakat javított. 1948 áprilisában Potapov őrmestert leszerelték.

A moszkvai régióban , Kolomna városában élt . Vonatösszeállítóként dolgozott a kolomnai mozdonygyárban. 1968 óta Zaraysk városában élt ugyanabban a régióban. Szállítmányozóként dolgozott a zaraiski szerszámgépgyárban. 1985. február 8-án halt meg. Zaraysk város temetőjében temették el.

3 fokos dicsőségrendet, érmet kapott, köztük a "Bátorságért" kitüntetést.

Nyikolaj Szergejevics Potapov nevét Lukhovicsy városában a Hírességek sétányán örökítették meg.

Linkek

Nyikolaj Szergejevics Potapov . " Az ország hősei " oldal. Letöltve: 2014. szeptember 1.

Irodalom