Postchanson

Orosz neosanzon
eredet Orosz sanzon , városi romantika , bárd rock , soft rock
Az előfordulás ideje és helye 2000 -es évek , Oroszország
fénykor évei 2000-2010 - es évek
Összefüggő
műdal , orosz sanzon , bárd rock stb. [1]

Az orosz neosanzon (a poszt-sanzon kifejezést is használják [2] [3] ) egy zenei műfaj, amely a 2000-es években jelent meg az orosz sanzon fejlődésének eredményeként, az 1990-es években népszerűvé vált Oroszországban . A műfaj megkülönböztető vonása volt a "szakítás" a gengszterdal hagyományával ; az orosz neosanzon szövegei nem kriminális témáknak szenteltek, hanem Alekszandr Gorbacsov szerint nagyobb mértékben a "modern városi folklór" tükröződésévé váltak [4] . Zeneileg a szovjet és az orosz színpad hagyományainak folytatója lett, nagy hatással a modern popzenére [2] . Kezdetben az új műfajt "poszt-sanzon" kifejezésnek nevezték; különösen Oleg Kashin újságíró használta ezt a 2010-es Kommerszantnak írt cikkében, majd kölcsönvette az Afisha magazint [3] [4] . Az orosz neosanzon legkiemelkedőbb képviselői olyan előadók, mint Elena Vaenga , Trofim , Stas Mikhailov és Grigory Leps [2] .

Jegyzetek

  1. Guru Ken . Orosz sanzon: a műfaj története, forgalmazása és jelenlegi állása . guruken.ru (2011. február 18.). Letöltve: 2013. február 4. Az eredetiből archiválva : 2013. február 14..
  2. 1 2 3 Andrej Nykityin. Neochanson: miért van erre szükségünk? . Time Out (2011. február 18.). Letöltve: 2013. február 4. Az eredetiből archiválva : 2013. február 14..
  3. 1 2 Oleg Kashin . Az evangélium ünnepe . Kommerszant (2010. november 8.). Letöltve: 2013. február 4. Az eredetiből archiválva : 2012. május 4..
  4. 1 2 Alekszandr Gorbacsov . Stas nem kézzel készített Mikhailov, Vaenga, Leps: sanzon utáni, közelebbről megvizsgálva . Plakát (2011. április 1.). Letöltve: 2013. február 4. Az eredetiből archiválva : 2013. február 14..

Linkek