Az integumentáris vályogok kötetlen, szórt agyagos talajok, közel a löszszerű vályogokhoz. A negyedidőszak késői neopleisztocénjében (III. negyedév) alakult ki. A Mikulin interglaciális és a Valdai eljegesedés során felhalmozódott borító vályogok .
Általában barna, sárgás vagy vöröses színűek, nagyszámú makropórust és repedést tartalmaznak. A palástos vályogok nem tartalmaznak 1-2 mm-nél nagyobb átmérőjű részecskéket. A légköri vizek számára alig áteresztők, de ülővizet tartalmazhatnak . A takaró vályogok a nem csernozjom zóna alapvető talajképző kőzetei .
A borító vályogok jeges, fluvioglaciális és tavi-glaciális lerakódásokat takarnak a fehérorosz-Szmolenszk-Moszkva , Valdai , Belszk, Danilov , Galics és más hegyvidékeken. Összetételét és tulajdonságait tekintve a takaró vályogok közel állnak a löszhöz , dominálnak rajtuk iszapszemcsék, nagy porozitásúak , gödrökben függőleges falakat adnak .
A köpenyes vályog egyes fajtái a morénához hasonlítanak, különösen vörösesbarna színe miatt [1] . A takaró vályog vízgyűjtőkön és folyóvölgyekben , magaslatokon és mélyedésekben fordul elő . A takaró vályogok beboríthatják a talajt és a tőzeget .
A vízgyűjtőkön a vályogok vastagsága 0,8-1,0 m, a domborzat alsó részein 4 m-re nő, a köpenyes vályogok eredetéről nincs pontos adat.
Különböző időkben hipotéziseket állítottak fel a köpeny vályogok eolikus , vízi és szoliflukciós eredetéről [2] . Ismert az a hipotézis is, hogy a fedőagyagok a morénák mállási termékei az ismételt hűtés és melegítés során.
A fedőrétegek sűrűsége: 1,4-1,8 g/cm³, a hosszanti hullámok terjedési sebessége bennük V P átlagosan 500 m/s, míg 400-700 m/s között változik, keresztirányú hullámsebesség V S : 140-180 m/s, Poisson -arány : 0,46-0,48, Young-modulus : 50-200 MPa, nyírási modulus : 18-60 MPa, kohézió C: 15-30 kPa [3] .