Rudolf Pelse | |||
---|---|---|---|
Rūdolfs Jēkabs Pelše | |||
Születési dátum | 1880. december 7 | ||
Születési hely | |||
Halál dátuma | 1942. október 30. (61 évesen) | ||
A halál helye |
|
||
Polgárság |
Oroszország → Lettország → Szovjetunió |
||
Tanulmányok | |||
Díjak |
|
Rudolf Pelše ( lett Rūdolfs Pelše ; 1880. december 7. – 1942. október 30. ) volt az első hivatásos lett kerámiaművész.
Rudolf Jekab Pelshe 1880. december 7-én született a Ceraukst plébánián (ma lett Bauska régió ).
A bauskas városi iskolában tanult. A szentpétervári A. L. Stieglitz báró Központi Műszaki Rajziskolában végzett ( 1905).
Tanárként, igazgatóhelyettesként és a Mirgorodi Művészeti és Ipariskola igazgatójaként dolgozott (1906-1922). 1923-ban visszatért Lettországba, a Lett Művészeti Akadémia kerámiaműhelyének vezetője , professzor (1931), 1932-től rektorhelyettes.
Részt vett a szentpétervári lett " Rukis " művészkör munkájában (1898-tól), tagja volt a " Sadarbs " művészeti egyesületnek (1924).
Megkapta a Lett Három Csillag Rend III fokozatát (1933) és a Lett Elismeréskeresztet (1939). A párizsi világkiállítás nagydíjának nyertese (1937).
1941. június 22-én deportálták. 1942. október 30-án halt meg Petropavlovszk városában, a Kazah Szovjetunióban .
1924 óta vesz részt kiállításokon. A lett professzionális iparművészet egyik megalapítója és alkotói pályafutása során aktív népszerűsítője.
Leginkább dekoratív és monumentális-dekoratív kerámia munkáiról - vázákról, koporsókról, kandallószobrokról, faldíszekről - ismert. A Palladium mozi dekoratív belső tereinek és a Lett Egyetem épületének külsejének szerzője .
Kerámiatermék-gyűjteményt készített a párizsi Sevres Porcelánmanufaktúra múzeumának lett standjára [1] .
![]() |
---|