Parlamenti választások Albániában (1992)

Albániában 1992 -ben két fordulóban tartották a parlamenti választásokat - 1992. március 22 -én és 29- én [1] [2] , és ez lett a második többpárti választás az ország háború utáni történetében. Az eredmény az ellenzéki Demokrata Párt elsöprő győzelme volt , amely 140 mandátumból 92-t szerzett. A választások után Alexander Meksi régész , a Demokrata Párt egyik alapítója lett a miniszterelnök , Sali Berisha , a demokraták vezetője pedig az elnök .

Összesen 140 képviselőt választottak meg, ebből 100 egymandátumos választókerületből , 40 pedig pártlistákról . A megválasztott képviselők között 8 nő volt (5,7%).

Háttér

A gazdasági válsággal és a fokozódó társadalmi destabilizációval, amely kísérte Albánia átmenetét a Munkáspárt (PTA) által vezetett egypárti kommunista rezsimből a többpárti képviseleti demokráciára , az 1991-es parlamenti választások politikai patthelyzethez vezettek, amelyet az Albánia megosztottsága okozott. az albán választópolgárok: míg a választók kisebbségét alkotó városi lakosság aktívan szavazott az ellenzéki pártokra (elsősorban az újonnan alakult jobbközép Demokrata Pártra), addig a választópolgárok többségét kitevő vidéki lakosság hűséges maradt a választópolgárokhoz. kormánypárt, amely a kommunisták abszolút többségi győzelméhez vezetett.

A kormányzó Albán Munkáspárt a párt reformista szárnyát képviselő Fatos Nano akkori miniszterelnök vezetésével felhagyott a kommunista ideológiával és Albán Szocialista Pártra változtatta a nevét, meghirdetve a demokrácia és a piac építése felé vezető utat. gazdaság . Az ország viszont hivatalos nevét is megváltoztatta: a szocialista és népi jelzők törlése után hivatalosan is Albán Köztársaság lett. A Nano-kormány olyan strukturális reformok bevezetésére törekedett, amelyek fokozatosan a kapitalizmus felé vezetik az országot, miközben lehetőséget adnak a volt kommunistáknak a hatalom megtartására.

Az ellenzék vonakodott elfogadni a választások eredményét, és kezdettől fogva tiltakozások és sztrájkok sorozatát szorgalmazta a megválasztott kormány ellen, támogatást kapott a független szakszervezetektől, akik a bérek 50%-os emelését, a munkakörülmények feletti szakszervezeti ellenőrzést, az április 2-i Shkoderi lövöldözésért felelős személyek vádemelése. Míg a parlamenti ellenzék bojkottálta a kommunista kormány által javasolt projektek szavazását, a tömeges tüntetések és sztrájkok gyakorlatilag megbénították az országot. Ilyen feltételek mellett a Népgyűlés engedett a sztrájkolók követeléseinek, új kormány megalakításáról és előrehozott, 140 mandátumra csökkentett parlamenti választásról döntött. Június 5-én Fatos Nano kabinetjét felváltotta a Yuli Bufi vezette Nemzeti Megmentési Kormány ? szintén a reformista szárny tagja. Jövő év márciusára új választásokat tűztek ki. December 10-én Bufit a párton kívüli Wilson Ahmeti váltotta a kormány élén , akit az előrehozott választásokig "technikai miniszterelnöknek" tartottak [3] .

Választási kampány

December 21-én a szavazás időpontját 1992. március 1-re tűzték ki. 1992. február 11-én az albán parlament úgy döntött, hogy feloszlatja magát, és az előrehozott választások időpontját március 22-re halasztotta. A választási kampány a gazdasági összeomlás és a növekvő társadalmi nyugtalanság hátterében zajlott, ami csak fokozta a kormányzó Szocialista Párt és a vezető ellenzéki Demokrata Párt közötti rivalizálást. A kampány során szlogeneket fogalmaztak meg a gazdasági válság megszüntetésére, valamint a rend és biztonság helyreállítására az országban.

11 politikai párt 500 jelöltje versengett a 140 mandátumért. Az új választójogi törvény lehetetlenné tette a nemzetiségi pártok részvételét a választásokon, köztük a Görög Kisebbségi Demokratikus Unió (OMONIA), amelynek képviselői a liberális - centrista Védelmi Egységpárt listáján vettek részt a választásokon. az emberi jogok .

Eredmények

2 021 169 albán állampolgár rendelkezett szavazati joggal. A választói részvétel magas volt, és a szavazásra jogosultak mintegy 90%-át tette ki. Március 29-én lezajlott a választás második fordulója, melynek során 11 választókerületben választottak képviselőt, melyben az első forduló nem hozott egyértelmű eredményt.

A választások után

Az 1991-es választásokon az exkommunisták elsöprő győzelme után a demokratikus ellenzék győzelme egy évvel később meglepetésként érte a megfigyelőket. A siker kulcsa a korábban a kommunista gerincoszlopnak tekintett vidéki lakosság politikai preferenciáinak megváltozása volt, akik nem fogadták el az egykori kommunista párt átnevezését, és szenvedtek leginkább a gazdasági válságtól. A Demokrata Párt hagyományosan az ország északi és északkeleti részein kapta meg a szavazatok többségét. A demokraták a parlamenti helyek közel 2/3-át megszerezve egypárti kormányt alakíthattak.

Jegyzetek

1. ↑ 1 2 Dieter Nohlen és Philip Stöver (2010) Választások Európában: Adatok kézikönyve , 133. oldal ISBN 978-3-8329-5609-7
2. ↑ Albánia: 1992-ben megtartott választások archiválva : 2011. június 12. a Wayback Machine Inter-Parlamentary Unionnál
3. ↑ Henry Kamm. Nincs étel, állás vagy szellem: Albánia szavazásra készül  (angol) . The New York Times (1992. március 12.). Letöltve: 2022. július 13. Az eredetiből archiválva : 2018. január 16..
4. ↑ 1 2 Összehasonlítva a Görög Kisebbségi Demokratikus Unió eredményeivel