Park Novy Byt faluban
| Park Novyi Byt faluban | |
|---|---|
| IUCN kategória - III ( természeti emlék ) | |
| alapinformációk | |
| Négyzet | 7,40 ha |
| Az alapítás dátuma | 1985. szeptember 19 |
| Elhelyezkedés | |
| 55°03′42″ s. SH. 37°36′37″ K e. | |
| Ország | |
| Az Orosz Föderáció tárgya | Moszkva régió |
| Terület | Csehov |
 Park Novyi Byt faluban | |
| Park Novyi Byt faluban | |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A Novyi Byt faluban található park regionális (regionális) jelentőségű természeti emlék a moszkvai régióban , amely egy ökológiai, tudományos, kulturális és esztétikai szempontból értékes természeti-antropogén komplexumot, valamint olyan természeti objektumokat foglal magában, amelyekre szükség van. különleges védelem természetes állapotuk megőrzése érdekében:
- régi parkban hársfa telepítések;
- a moszkvai régió Vörös Könyvében szereplő ritka állatfajok élőhelyei .
A természeti emléket 1985-ben alapították [1] . Helyszín: Moszkvai régió, Csehov városi kerület , Barancevo vidéki település, Novyi Byt falu , Voznesenskaya Davidov Remete kolostor. A természeti emlék területe 7,40 hektár. A természet emléke egy ősi hársparkot és a Davidov Pustyn kolostor építészeti komplexumát foglalja magában .
Leírás
A természeti emlék területéhez tartozik egy hársfapark és a Voznesenskaya Davidov Ermitázs kolostor építészeti komplexuma tavakkal.
A Mennybemenetele Dávid Ermitázsát 1515. május 31-én alapította Dávid szerzetes. A szerzetesi hagyomány szerint 1515 augusztusában meglátogatta a testvéreket Joseph Volotsky szerzetes, aki megáldotta a kolostor alapítását. Dávid négy segítőjével együtt két templomot, egy cellát és egy refektóriumot épített. Dávid hársligetet ültetett a kolostor közelében.
A 17. század első felében a zűrzavaros időkben a kolostort a litvánok és a kozákok kifosztották, de néhány év múlva helyreállították. A kolostor virágkora a 17. század végén következett be, amikor a kolostornak volt udvara Moszkvában az Ordynka utcában és kolostorkápolnája az Arbat-kapunál. A kolostori birtokok a moszkvai és a kolomnai körzetben, valamint Szerpuhovban voltak.
A 18. században, amikor I. Péter reformjai következtében a kolostorok bevételei az államkincstárba kerültek, és csak egy része került vissza a testvérekhez, Dávid remetesége hanyatlóban volt. A század végén a Dávid-sivatagban cenobitikus chartát hoztak létre. A 19. században a kolostor fokozatosan fejlődött: új épületeket emeltek, a régi épületeket kijavították, harangtornyot építettek.
A 20. század elejére a kolostor nagy területet foglalt el, és tornyos kőfal vette körül. A fal nyugati oldalán egy harangtorony állt szent kapuval, mellette pedig egy átjárókapu. A kolostor belsejében volt a rektori épület, a Nagyboldogasszony-templom, a Kegyes Megváltó nevében elhelyezkedő székesegyház, étkezés a Mindenszentek templomával, testvéri épületek, prosphora, ócska, gabonapajta, alamizsna, vízellátás és egy artézi kút. A kolostor közepén három templom (az Úr mennybemenetelének, a Csodatévő Miklósnak és a Legszentebb Theotokos-jelnek) található, mellettük temetővel, kerttel és virágágyásokkal. A kolostor mögött három szálloda, ló- és csűr, méhkasház, fürdőház, malom és két tavacska, a déli oldalon hársliget és plébániaiskola volt.
1929-ben a kolostort elpusztították és bezárták, a szerzetesek egy része elnyomás alá került. Később, az 1950-es években a kolostor temetője megsemmisült.
1992-ben Novyi Byt falu lakói ortodox közösséget hoztak létre, amely a Kegyes Megváltó nevében kapta a katedrálist, majd megkezdődött a kolostor fokozatos helyreállítása.
A kolostor területén D. S. Dohturov tábornok, az Obolenszkij, Romodanovszkij, Vaszilcsikov, Golovkin fejedelmi és nemesi családok képviselői vannak eltemetve.A kolostorban több mint 200 szent ereklyét gyűjtöttek össze, köztük Csodatevő Szent Miklós, Szent Miklós Radonezsi Szergiusz, Keresztelő Szent János, András apostol és sokan mások. 2015-ben a kolostor 500 éves lett.
A természeti emlék a Moszkvorec-Oka moréna-eróziós felföldön, a Lopasna folyó jobb partján, a hullámos és sík morénás síkságok övezetében található. A terület abszolút magassága 152 m tengerszint feletti magasságtól (a természeti emlék északkeleti végén) 174 m tengerszint feletti magasságig (a természeti emlék délnyugati végén) változik. A terület negyedkor előtti kőzeteinek tetejét a középső karbon mészkövek, agyagok, dolomitok és márgák képviselik.
A Lopasna folyó magas jobb partján található természeti emlék területe egy enyhén lejtős, folyóközi morénás síkság töredékét foglalja magában. A sík felületeket agyagos moréna és takaró üledékek alkotják. Az északkeleti kitettségű síkság (Lopasnya felé) lejtői 1-4 fok között változnak, helyenként elérik az 5-7 fokot is.
A hársparkban a domborműben gyengén kifejeződő mikrobemélyedések találhatók, megmaradt egy gerenda töredéke (60 m hosszú), melynek túlnyomó többsége ki van töltve. A gerenda mélysége 1,5 m-ig, szélessége 10 m-ig.
A természeti emlék területe a Lopasni folyó (az Oka bal oldali mellékfolyója) medencéjéhez tartozik. A természeti emlék határain belül három ásott tározó képződik. A legnagyobb a hársparktól északnyugatra fekvő, rátöltött tó. A tározó hossza 80 m, szélessége 40 m, mélysége 0,2-0,4 m. A tavat körülvevő akna magassága 0,5 m A természeti műemlék területének északi részén található egy másik tározó , a harangtoronytól délre. A tározó szélessége kb. 27 m. A legkisebb ásótó a testvéri épülettől délkeletre található. A tározó hossza 25 m, szélessége 15 m.
A hársligetben a talajtakarót főként agroszürke talajok képviselik.
Flóra és növényzet
A természeti műemlék területén egy régi hárspark található, amely mellett egy kis tó csatlakozik, part menti vízi növényzettel, amelyet keskeny rét sáv választ el a hárserdőtől.
A parkban öreg (100-150 éves) magas hársok (törzsátmérője 80 cm-ig) nőnek, a szélén egyes nyírek (törzsátmérője 25-30 cm). Az aljnövényzet és az aljnövényzet hiányzik, mivel a parkot rendszeresen kaszálják, eltávolítják a holtfát és a lehullott ágakat. A gyeptakarót a közönséges köszvényfű és borostyánszerű budra, közönséges sólyomfű, pettyes bárány, pénzesített lárma, kakasláb, erdei rövidlábú, napellenző, kúszó ranunculus, gyógyláncfű, tölgyerdő, közönséges kupyr, közönséges varacskos disznó, réti csenkesz uralja. , kerítés borsó. Az alsó rész hárstörzseit zöld epifita mohák borítják.
A park egyes részein gyomfoltok találhatók - Sosnovsky tehénpaszternák, csalán és nagy bojtorján, a tótól nyugatra a hársok mellett síkjuhar is nő.
A hárserdő és a dűlős tó között húzódik egy kalászos rét sáv sündisznócsapattal, réti timothy fű, réti és vörös csenkesz, nádfű, tansy, réti muskátli, réti búzavirág, erdei angyalgyökér, réti és közepes lóhere , lazestrife monetizált, nagy útifű, közönséges cickafark , tölgy veronika, kerítésborsó, erdei kupyr, tölgy marjannik, kömény, orbáncfű, maró boglárka.
A hárserdőtől északnyugatra elhelyezkedő tó partján csoportosan nő a széles levelű gyékény, az útifű chastukha, a folyami zsurló, bővelkedik az erdei nád, van magas zyuznik, loosestrife loosestrife, egy sor csüngő, mocsári kékkopoltyú, rideg fűz aljnövényzet van.
Sok kanadai elodea és békalencse van a vízben.
Fauna
A természeti emlék területén legalább kilenc szárazföldi gerincesfaj él, amelyek közül legalább egy faj kétéltű, hat madárfaj és két emlősfaj.
Jelenleg a parkban rendszeresen kaszálják a füves növényzetet, cserjék sincsenek, ezért a madarak közül csak koronakoronák és üreges fészkek élnek itt, amelyekhez speciális műfészkeket akasztanak. A kaszálatlan lágyszárú növényzet csak kis területen maradt fenn a hárspark északi részén, illetve a hozzá tartozó töltési tó partján, ahol több lepkefajtát is feljegyeztek. Maga a tó túl kicsi ahhoz, hogy vízi és félvízi emlősök és madarak élőhelyeként szolgáljon, itt csak zöld békafajok találhatók.
Az emlősök közül a közönséges vakond található; a közönséges mókus időszakosan megfigyelhető. A madarak közül a széncinege, a szerecsen, a pelyva a jellemző; mesterséges fészkelő helyeken - madárodúkban és cinegékben - seregélyek, lepényes légykapók és mezei verebek telepednek meg.
A természeti emlék állatvilágának jelentős fogyása ellenére a régióban védett egy gerinctelen faj - a perempillangó, vagy a barna szemű lepke, Egeria. A többi ritka és sérülékeny lepkefaj közül a réti sárgaságot, a galambokat az Icarus és az argiad tartják nyilván.
Természeti emlék kiemelt védelem alatt álló objektumai
Ökológiai, tudományos, kulturális és esztétikai szempontból értékes természeti és antropogén objektum: természeti park komplexum.
Védett ökoszisztémák: régi parki telepítések öreg hársfákból, zöldfű; a tó part menti vízi növényzete.
A moszkvai régióban, valamint más ritka és sérülékeny állatfajokban védett:
- a Moszkvai Régió Vörös Könyvében szereplő fajok: éles szemű vagy barna szemű, egeria ;
- Ritka és sérülékeny taxonok, amelyek nem szerepelnek a Moszkvai Régió Vörös Könyvében, de folyamatos megfigyelésre és megfigyelésre szorulnak a régióban: Réti sárgaság , galambok Icarus és Argiad .
Különálló élővilági objektumok: hársfatelepítések.
Lásd még
- Park "Vasilyevskoe-Skurygino" (természeti emlék)
- A Bulychevsky erdészet széles levelű erdeje (rezervátum)
Jegyzetek
- ↑ A Moszkvai Regionális Népi Képviselők Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 1985. szeptember 19-i 1519/27 számú határozata "A moszkvai régió állami rezervátumainak és természeti emlékeinek szervezéséről" . AARI . Letöltve: 2021. augusztus 23. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 23.
Irodalom
- A Moszkvai Régió Kormányának 2017. május 3-i 336/15. számú rendelete „A moszkvai régió Csehov városi körzetében található, regionális jelentőségű különlegesen védett természeti területek útleveleinek jóváhagyásáról” . A moszkvai régió kormányának hivatalos internetes portálja (2017. május 3.). Letöltve: 2021. augusztus 23. Az eredetiből archiválva : 2021. augusztus 23.