Vlagyimir Jakovlevics Oplancsuk | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Születési dátum | 1919. február 13 | |||||||||||
Halál dátuma | 1991. augusztus 19. (72 évesen) | |||||||||||
Polgárság | Szovjetunió | |||||||||||
Díjak és díjak |
|
Vlagyimir Jakovlevics Oplancsuk (1919.02.13. - 1991.08.19) - a Szovjetunió Közepes Gépgyártási Minisztériumának Leninabádi Bányászati és Vegyipari Kombinátának igazgatója.
1919. február 13-án született Vlagyivosztok városában, munkáscsaládban. Pályafutását 1934-ben kezdte, tizenöt évesen. Lakatos tanuló volt az Ussuri vasút Kangauz raktárában. 1941. június végén végzett a S. M. Kirovról elnevezett Tomszki Ipari Intézetben (ma TPU), és mérnöki oklevelet kapott. 1941 júliusában behívták a Vörös Hadseregbe Tomszk városi katonai biztosa. 1942 februárjától mérnöki egységekben harcolt a volhovi és leningrádi fronton. Tiszt lett, 1943-ban csatlakozott az SZKP/SZKP-hez. 1946-ban őrnagyi ranggal tartalékba helyezték.
Részt vett a Donbass helyreállításában, Kuzbass vállalkozások építésében. 1949-től 1956-ig az NDK-ban, a Wismuth szovjet-német vegyes részvénytársaságban dolgozott az 1. objektum 1. számú bánya főmérnökeként, majd bányavezetőként, főmérnökként, a vállalkozás vezetőjeként. Abban az időben Wismuth volt a Szovjetunió fő uránércforrása.
1956-ban visszatért a Szovjetunióba, körülbelül egy évig a Közepes Gépgyártási Minisztériumban dolgozott, de nem szerette az irodai munkát. Új kinevezést kért E. P. Szlavszkij miniszterhez.
Hamarosan megbízást kapott a Tádzsikisztáni Közepes Gépgyártási Minisztérium 6. számú üzemének 2. számú bányászati osztályának élére, ahol uránt és fluoritot bányásztak. Öt évig töltötte be ezt a posztot, és ezalatt 70%-kal nőtt a munkatermelékenység a vállalkozásnál.
1960-ban az egész üzem igazgatójává nevezték ki, amely 1967-ben Leninabad Bányászati és Vegyipari Kombinát néven vált ismertté. Ebben a pozícióban egy sokezres csapat ügyes és lendületes vezetőjének, hozzáértő szakembernek, bátor újítónak bizonyult.
Az üzem tevékenysége több területre terjedt ki, a főbbek - a bányászat és a vegyipar - fejlesztése. Tíz év alatt az üzemben a munkatermelékenység 1,7-szeresére nőtt, és ez az elvégzett munka összetettségének és mennyiségének növekedésével jár. Az egyik felelős feladat a szemipalatyinszki atomkísérleti telep bányászati, építési és szerelési munkája volt. A nagy teljesítményű gyártóbázis létrehozásának összetett feladatait, szó szerint a semmiből, rövid idő alatt sikeresen megoldották, nagyrészt a tehetséges mérnök és szervező V. Ya. Oplanchuk közreműködésének köszönhetően.
1963-ban a fluorpát üzem átkerült az üzembe, amely rövid időn belül veszteséges vállalkozásból rendkívül jövedelmezővé vált. Termékei teljes mértékben kielégítették a Minsredmash igényeit, jelentős részét a nemzetgazdaság más ágazataiba szállították. Az üzemben a világgyakorlatban először alkalmaztak por- és radonmentesítő gyártási módszereket, amelyeket aztán a Szovjetunió és a szocialista tábor országainak számos vállalkozásában sikeresen alkalmaztak. A hazai hidrometallurgiában először vezették be a fémek oldatokból történő folyamatos szorpciójának technológiai sémáját, és egy extrakciós sémát valósítottak meg a termékek nagy tisztaságú befejezéséhez.
Az üzem 1967 óta sikeresen alkalmaz egy alapvetően új módszert a fémek föld alatti kilúgozással történő kinyerésére a Föld beléből. Egy ilyen megoldás lehetővé tette a fém beszerzési technológiájának radikális megváltoztatását, a nehéz földalatti bányászati munkák kizárását és a termelés hatékonyságának 2-2,5-szeres növelését. Ezért a munkájáért egy alkotócsapat tagjaként Állami Díjjal jutalmazták.
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1970. november 10-i rendeletével a Szovjetunió kormányának különleges feladatának teljesítésében nyújtott kiemelkedő szolgálataiért Oplancsuk Vlagyimir Jakovlevics a Szocialista Munka Hőse címet kapta a Lenin-renddel. valamint a Kalapács és Sarló aranyérem.
Az SZKP kongresszusainak küldöttévé választották , évekig Üzbegisztán és Tádzsikisztán Legfelsőbb Tanácsának helyettese, tagja volt e köztársaságok Kommunista Pártjai Központi Bizottságának.
A Tádzsik Köztársaság Sughd régiójában, Chkalovsk városában élt és dolgozott. 1991. augusztus 19-én halt meg. Chkalovsk város temetőjében temették el.
Elnyerte a Lenin -rendet , az Októberi Forradalom , a Munka Vörös Zászlóját, a "Becsületjelvényt", az 1. és 2. Honvédő Háború (1943.11.18., két Vörös Csillag -rend) kitüntetést.
Chkalovsk városában mellszobrot állítottak az üzem adminisztrációs épülete előtt. Cskalovszkban egy utcát neveztek el róla.
Chkalovsk város építésében és fejlesztésében szerzett különleges érdemeiért V. Ya.