Vadim Prohorovics Oniscsenko | |
---|---|
Születés |
1911. március 10 |
Halál |
1991. november 18. (80 évesen) |
Temetkezési hely | |
A szállítmány | |
Díjak | |
csaták |
Vadim Prohorovics Oniscsenko ( 1911. március 10. (NS) - 1991. november 18.) - szovjet párt- és államférfi, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának 4. összehívásának helyettese , az Ukrán SSR Legfelsőbb Tanácsának helyettese a 3. összehívásban. 1952-1960 között az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja.
Egy tanár családjában született az Orosz Birodalomban, Glukhov városában, Csernyihiv tartományban (a mai Szumi régió, Ukrajna).
1930-ban szakiskolát, 1934-ben pedig a Shostka Vegyipari Technológiai Intézetet végzett .
1934-ben az üzem építésénél az építkezés mérnökeként dolgozott.
1934 végétől 1940-ig a Donyeck-Vorosilovgrad régióban dolgozott tervezőmérnökként, tervezői osztályvezetőként, tőkeépítési osztályvezetőként és építési osztályvezetőként.
1940 óta Harkov városában dolgozik a tröszt szerelési munkaosztályának vezetőjeként, majd a T. G. Sevcsenko üzem tőkeépítési vezetőjeként.
1941-ben az SZKP (b) tagja lett.
1941 szeptembere óta az Udmurt Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságban , Sarapul városában dolgozik építésvezetőként és főépítési mérnökként.
1943 októberében az SZKP(b) Sarapul városi bizottságának ipari titkárhelyettesévé választották.
1944 áprilisa óta a KP(b)U Herszon regionális bizottságának ipari osztályvezető-helyetteseként, a CP(b)U Kherson regionális bizottságának építésügyi titkárhelyetteseként dolgozik.
1948-1949-ben a Kommunista Párt (b)U Kherson regionális bizottsága ipari és közlekedési osztályának vezetője volt.
1949-1951 között - a CP(b)U Kherson Regionális Bizottságának 2. titkára .
1951-1954 között az Ukrán Kommunista Párt Kherson Regionális Bizottságának 1. titkára volt.
1954-től az Ukrán SZSZK város- és vidéképítési minisztereként, majd az Ukrán SZSZK belügyminiszter-helyetteseként dolgozott.
1991. november 18-án halt meg Kijevben, 81 évesen. A Bajkovói temetőben temették el.
Elnyerte a Becsületrend érdemrendjét, az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban végzett vitéz munkáért és a "Németország felett aratott győzelemért az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban" kitüntetést.