A kapitalizmus általános válsága
Az oldal jelenlegi verzióját még nem ellenőrizték tapasztalt közreműködők, és jelentősen eltérhet a 2018. március 21-én felülvizsgált
verziótól ; az ellenőrzések 3 szerkesztést igényelnek .
"A kapitalizmus általános válsága" a szovjet propagandában széles körben használt fogalom . Ez a megfogalmazás először az SZKP Harmadik Programjában jelent meg, amelyet a XXII. Kongresszuson hirdettek ki (1961).
A szovjet ideológusok szerint az OKK az első világháborúval és az októberi forradalommal kezdődött . A második világháború és az új szocialista államok kialakulása jelentette az OKC „második szakaszának” kezdetét. Az OKC "harmadik szakasza" az 1950-es évek végén kezdődött.
A kapitalizmus általános válságának tünetei
Az SZKP harmadik programja a következő jellemzőket sorolja fel:
- egyre több ország leszakadása a kapitalizmustól ;
- az imperializmus pozícióinak gyengülése a szocializmussal való gazdasági versenyben (az 1950-1960-as években a szovjet gazdaság növekedési üteme jelentősen meghaladta a vezető kapitalista országokét, bár a nyolcvanas évekre a helyzet megváltozott);
- az imperializmus gyarmati rendszerének összeomlása (a szovjet ideológusok abban reménykedtek, hogy a felszabadult államok alapvetően a „ nem kapitalista utat ” fogják követni);
- az imperializmus ellentmondásainak kiéleződése az állammonopólium kapitalizmus fejlődésével és a militarizmus növekedésével ;
- a kapitalista gazdaság megnövekedett belső instabilitása és hanyatlása, ami abban nyilvánul meg, hogy a kapitalizmus egyre inkább képtelen a termelőerők teljes kihasználására (alacsony termelésnövekedés, időszakos válságok, a termelési kapacitások állandó kihasználatlansága, krónikus munkanélküliség) ;
- a munka és a tőke közötti növekvő küzdelem ;
- a kapitalista világgazdaság ellentmondásainak éles súlyosbodása ;
- a politikai reakció példátlan felerősödése minden irányban, a polgári szabadságjogokról való lemondás és fasiszta, zsarnoki rezsimek létrehozása számos országban ;
- a polgári politika és ideológia mély válsága .
Történelmi háttér
Az 1950-es és 1960-as évek a kapitalista országok virágzó korszaka volt. A gazdaság növekedett, a gazdasági válságok kisebbek voltak, a dolgozók életszínvonala folyamatosan emelkedett, a társadalombiztosítási rendszer pedig egyre jobban terjedt . Ilyen körülmények között lehetetlenné vált a kapitalizmus közelgő teljes összeomlására vonatkozó régi dogmák megismétlése. Ehelyett a szovjet ideológusok a kapitalizmus általános válságáról kezdtek beszélni . Vagyis a kapitalizmus tovább él és fejlődik, de tevékenységi köre folyamatosan szűkül. Nem a kapitalista hatalmak szocialista forradalmához fűződő remények kerültek előtérbe, hanem a szocialista világrendszer terjeszkedésének és fejlesztésének tervei, amelyek a kapitalizmust fokozatosan ki kellett volna szorítani (lásd még Békés együttélés ).
Irodalom