| Összetevő | |
|---|---|
| Tevékenységi köre | gépelés |
| Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon | |
A szedő a nyomdaiparban működő szakterület, „kézi szedő”.
A szedő a nyomdában dolgozó szakember, aki ismeri a szedés, a szedés és a kijelzőszedés (nyomtatott kiadványok tervezése) minden szabályát. A betűöntödék idejében a kompozitorok közvetlenül a nyomdákban dolgoztak. A szedőknek volt egy szakterülete, amely megmutatta, hogy milyen típusú szedéssel foglalkozik: 1. Könyvszedő. 2. Újságszedő. 3. Baleseti szedő (nyomtatott kiadványok tervezése). 4. Tördelőtervező (oldalfordító). 5. Metranpage (senior szedő). 6. "Gépi kompozitor" (azok, akik a "Linotype", "Monotype", "Typographer" -nél dolgoztak - a szedés gépesítése. Valamennyi zeneszerzőt a tipográfusok (F. Bauer, P. Kolomnin, I. Bogdanov) publikációi alapján képezték ki, amelyeket a típusöntödék idején "Útmutató a szövegíróknak"-nak neveztek. A Szovjetunióban1922 óta a „kompozíciós” szakirányok mindegyike egyetlen szakterületté egyesült, amely „Kézi szedő” néven vált ismertté, és a „Linotype”-nál dolgozó kompozíciós szakembereket „Linotypers”-nek nevezték. A Szovjetunióban a „kézi szedők” 3 évig tanultak, oklevelet és rangot kaptak - a 6. rang volt a legmagasabb. Ezután a zeneszerző választott magának egy szakirányt, amelyen elment dolgozni, lásd fent. A szedőket olyan tudományterületeken is képezték, mint: Grafika, Esztétika és Ergonómia. A tankönyveket, amelyek szerint a „kézi gépírókat” képezték ki, a Szovjetunió idején általában ugyanúgy „kézi gépelésnek” nevezték. Később, a fényszedők megjelenésével a „kézi szedőket” „fénynyomó-szedőknek” nevezték. A számítógépek megjelenésével ezt a specialitást az "elektronikus szedés és elrendezés üzemeltetőjeként" kezdték emlegetni.