| Vadim Muratkhanov | |
|---|---|
| Születési név | Vadim Akhmathanovics Muratkhanov |
| Születési dátum | 1974 |
| Születési hely | Frunze , Szovjetunió |
| Foglalkozása | költő , regényíró , kritikus , esszéista , műfordító |
Vadim Akhmatkhanovich Muratkhanov (született 1974 ) orosz költő , prózaíró , kritikus és esszéista , műfordító .
1974-ben született Frunzében (ma Bishkek ).
1990 -ben Taskentbe költözött , ahol 1996-ban a Taskent Állami Egyetem (ma Üzbegisztán Nemzeti Egyetem ) Külföldi Filológiai Karán szerzett diplomát .
2004-2006 között Volzsszkij városában ( Volgográdi régió ) élt és dolgozott . 2006 óta a moszkvai régióban él .
A „Tashkent Poetry School” egyesület, a „Kis selyemút” antológia (1999-2004) és a Taskent Open Poetry Festival (2001-2008) egyik alapítója. A "Két part - Üzbegisztán modern orosz költészete" webhely létrehozója és házigazdája (2005-2014). 2006-tól ügyvezető titkár, 2015-től társszerkesztője az Interpoetry folyóiratnak. 2006-2013-ban az Új Ifjúság folyóirat költészeti osztályát vezette. 2008-tól 2013-ig a modern irodalomnak szentelt rovatot írt "A polc szava" az " Október " folyóiratban, 2008-2011-ben - a "Könyv" magazinban a "Két part" webhely anyagai alapján. Szerető" (Kazahsztán). 2017-2019 között az „ Arion ” költészeti magazin ügyvezető titkáraként dolgozott .
Vadim Muratkhanov versei, fordításai, prózái, kritikái és esszéi jelentek meg az „ Új világ ”, „Népek barátsága”, „Október”, „ Csillag ”, „ Banner ”, „ Arion ” (Oroszország), „Star of the Star” folyóiratokban. a Kelet”, „Vostok From Above” (Üzbegisztán), „Interpoetry” (USA), „ShO” (Ukrajna), „Jerusalem Journal” (Izrael), „Ulysses Freed” antológia (Moszkva, 2004) és mások. Az üzbég bekerült az „Anor / Gránátalma” (Moszkva, 2009) költői antológiába, a tatár nyelvről az „Új tatár költészet antológiájára” (Moszkva, 2015) fordítottak fordításokat. 2011-ben megjelent Muratkhanov válogatott verseiből és prózáiból álló könyve „Haza közeledni” (Almati). Vadim Muratkhanov verseit lefordították angolra , örményre , üzbégre , ukránra .
Vadim Muratkhanov költői látásmódja számára magának a látásnak, mint optikai jelenségnek, a rajtunk kívüli dolgokkal való érintkezésének a természete a legfontosabb. Végül is hogyan van elrendezve a tér, milyen színűek az objektumok - ezek mind tétlen kérdések, anélkül, hogy figyelembe vennék a vizuális apparátus szerkezetét. Az embereknél a látás binokuláris, és arra van kialakítva, hogy különbséget tegyen az ultraibolya és az infravörös spektrális árnyalatok között – ebből adódóan képes a világot közvetlen lineáris perspektívában látni, és meggyőződni a felhőtlen égbolt kékségéről. A rovarok összetett szemei, az éjszakai madarak infravörös látásának ajándéka az általuk látott képeket alapvetően különbözteti meg attól, amit az ember észlel. A vizuális képesség Platónnak a sötét barlang falán lévő árnyak metaforája óta elválaszthatatlanul összefügg az ítélőképesség és a megismerés képességével. Vadim Muratkhanov dalszövege ott kezdődik, ahol elkezdődik a dolgok és események valódi geometriájának reflexiója, vagyis a látás szokásos paramétereitől nem korlátozva, túlmutatva.
– Dmitrij Bak [1]