A föld felszínének vályús elmozdulása - a földfelszín azon szakasza , amelyen egy ásvány földalatti módszerrel történő bányászatának hatására elmozdulások és deformációk léptek fel . Az alakváltozások nagysága függ a kivont varrat vastagságától, a bányászat mélységétől, a varrat dőlésszögétől és a bányászati területtől.
A bányászat felszíni hatászónáját korlátozó vonal a kiszorítóvályú határa ; 10 mm-es ülepedési értékű felületen vagy határszögekben lévő pontok helyeként definiálható. A nyíróvályúnak azt a részét, amelyben a felszíni pontok a legnagyobb süllyedés tapasztalható, a nyíróvályú aljának nevezzük.
Az eltolási vályú határain belül veszélyes elmozdulási zónát különböztetünk meg, ahol az elmozdulások és deformációk veszélyesek az aláásott szerkezetekre, valamint egy repedési zónát, amelyet a bányászati műveletek határaihoz viszonyítva határoznak meg az elmozdulási szögek és a szakadási szögek. Meredeken süllyedő varratok kialakításakor a nyíróvályúkban süllyedések keletkezhetnek.
Vannak lapos és homorú fenekű kiszorítóvályúk. Az első esetben az elmozdulás mélységéhez képest a stope nagy mérete miatt a felszín egy része (teljes alávágás ) az elmozduló vályúban extrém elmozdulásoknak van kitéve, és teljes kifejlődést kap. Lapos fenék hiányában a nyíróvályú egyik fő szakaszán a felület nem teljes aláásása következik be.
A homorú aljú eltolási vályúban a maximális süllyedés pontjának helyzetét a maximális függőleges elmozdulások szögével határozzuk meg.
Az eltolási vályú lapos aljának szélső pontjait függőleges szakaszokon a teljes elmozdulások szögei alapján határozzuk meg. Az elmozduló vályúban veszélyes és biztonságos elmozdulások zónáit különböztetjük meg. A felület veszélyes elmozdulásainak zónájának határait vagy a kritikus alakváltozási pontokat az elmozdulási szögek segítségével határozzuk meg.