Monoszon, Ele Isaevich

Ele Isaevich Monoszon

Ele Monoszon
Születési dátum 1908. június 19( 1908-06-19 )
Születési hely Vetluga városa , Kostroma tartomány
Halál dátuma 1987. február 27. (78 évesen)( 1987-02-27 )
A halál helye Moszkva
Ország  Oroszország → Szovjetunió 
Tudományos szféra Pedagógia
Munkavégzés helye Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémia
alma Mater Vjatka Pedagógiai Intézet
Akadémiai fokozat a pedagógiai tudományok doktora
Akadémiai cím Egyetemi tanár
Ismert, mint A nevelés elméletének és módszereinek kutatója
Díjak és díjak A Vörös Csillag Rendje Honvédő Háború 1. osztályú rendje A Honvédő Háború II. fokozata
Az októberi forradalom rendje A Munka Vörös Zászlójának Rendje A Becsületrend rendje

Ele Isaevich Monoszon (1908-1987) - szovjet tanár, az RSFSR Tudományos Akadémia akadémikusa, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának akadémikusa, a pedagógiai tudományok doktora, professzor [1] . Az iskolások tudatos diszciplínájának kutatójaként ismert.

Életrajz

1908. június 19-én született Vetluga városában, Kostroma tartományban.

1929-ben diplomázott a Vjatkai Pedagógiai Intézet társadalmi-gazdasági osztályán , majd az iskolában történelem-társadalomtudományi tanárként dolgozott, a Vjatkai tartományi közoktatási osztály felügyelője volt.

1934-ben kinevezték a Gorkij városi Politechnikai Iskola Kutatóintézetének igazgatójává. 1937 óta Moszkvában dolgozik, ahol az RSFSR Oktatási Népbiztosságán az Iskolák Kutatóintézetének felügyelő-metódusaként, osztályvezetőként, tudományos titkárként dolgozott.

1942 júliusában mozgósították a Vörös Hadseregbe. Egy hónapos kiképzőzászlóaljban végzett kiképzést, majd az Engels Leningrádi Katonai-Politikai Iskolába került, az Ivanovo megyei Shuya városába menekítették, 1943 májusában befejezte tanulmányait, majd 1945 májusáig harcolt. tüzérosztály részeként. Három katonai kitüntetést kapott.

1945-ben leszerelték, visszatérve Moszkvába, a Pedagógiai Tudományos Akadémia rendszerében dolgozott. 1946-ban védte meg PhD disszertációját.

1955 és 1965 között a SIMO Kutatóintézet igazgatóhelyetteseként dolgozott.

1965-ben az RSFSR APS akadémikusává választották, 1967-1968-ban a didaktikai és magánmódszerek tanszékének akadémikus-titkára. 1968-ban a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának akadémikusa lett. Ugyanebben az évben védte meg doktori disszertációját. 1979-ben professzorrá választották.

1987. február 27-én halt meg Moszkvában, a Kuntsevo temetőben temették el [2] .

Tudományos tevékenység

Vizsgálta az oktatás elméletét és módszertanát. Dolgozott az iskolások tudatos fegyelmére nevelés problémáin, az iskolások világképének formálásával kezdeményezőkészségük fejlesztése, a tudat és tevékenység egysége elvének érvényesítése alapján. Rámutatott a gyermek nevelési folyamatban betöltött pozíciójának szubjektív jellegére. A pedagógia tudomány vívmányait szervesen összekapcsolta a tanítás-nevelés gyakorlatával. A pedagógiai ismeretek népszerűsítésével, a neveléstudományi gyakorlatok tanulmányozásával és általánosításával foglalkozott. Módszertant dolgozott ki pedagógiai expedíciók lebonyolítására a tanulók tudásszintjének és a tanári munka minőségének elemzésére. Az 1920-as években a pedagógia történetével foglalkozott.

Díjak

Kompozíciók

Jegyzetek

  1. ↑ 1 2 A pedagógia útja Vjatkában kezdődött (Ele Isaevich Monoszon születésének 100. évfordulóján)
  2. ↑ MONOSZON Ele Isaevich (1908 - 1987) . Letöltve: 2021. október 8. Az eredetiből archiválva : 2020. február 9..

Linkek