Guillaume de Montmorency | ||
---|---|---|
fr. Guillaume de Montmorency | ||
Seigneur de Montmorency | ||
1477-1531 _ _ | ||
Előző | Jean II de Montmorency | |
Utód | Anne de Montmorency | |
Orléans kormányzója | ||
Születés |
1454 előtt |
|
Halál |
1531. május 24. Chantilly |
|
Nemzetség | Montmorency | |
Apa | Jean II de Montmorency | |
Anya | Marguerite d'Orgemont | |
Házastárs | Anna Poe [d] | |
Gyermekek | Philippe de Montmorency [d] , Anne de Montmorency [d] ,Montmorency-La Rochepeaux, François de, Louise de Montmorency [d] ,Anne de Montmorencyés Jean de Montmorency, seigneur d'Ecouen [d] | |
Díjak |
|
|
Médiafájlok a Wikimedia Commons oldalon |
Guillaume de Montmorency ( fr. Guillaume de Montmorency ; 1454-ig - 1531. május 24., Chantilly kastély ) - Montmorency seigneur , d'Ekuan, de Damville, Conflans-Saint-Honorine, Ossois, Chaversi, Toré Rochepotf, Lacheauneu , Chantilly kamarás és VIII. Károly , XII. Lajos és I. Ferenc , Franciaország 1. bárója tanácsadója.
Jean II de Montmorency és Marguerite d'Orgemont fia .
Alig gyermekkorából, a Seigneur du Bouchage társaságában részt vett a Közjó Ligája háborújában XI. Lajos király oldalán . A burgundi herceggel vívott háború során 1472-ben ő irányította apja különítményét. Hálaképpen a király jóváhagyta II. Jean végrendeletét, aki első házasságából kihagyta fiait, és 1472. október 28-án Guillaume-tól szoros hódolatot kapott a Montmorency-ház birtokaiért.
Az idősebb testvér, Jean de Nivelle néhány nappal apja előtt meghalt, a középső testvér, Louis de Fosseux pedig megkezdte az utódlási folyamatot a párizsi parlamentben . 1483. július 20-án a parlament Guillaume-ot ítélte meg a vitatott ingatlanból származó bevétel felhasználásával, de Lajos ellenezte e határozat végrehajtását, és Montmorency, Ecouen és a párizsi kormányzóságban található egyéb földek urainak felét követelte, hogy örököse legyen. anyja özvegyi részesedése. Október 27-én a felek nagybátyjuk, Philippe de Montmorency, Seigneur de Croisilles részvételével megegyeztek. Guillaume és Philippe megállapodtak abban, hogy Louisnak adják a járadék és a haszonélvezet egy részét, Guillaume pedig a Chaumont-en-Vexin-i La Tour-au-Bègues seigneuriumát adta neki.
IV. Anjou -i Károly , Provence grófja és Nápoly királya Guillaume-ot tanácsadójává és kamarásává tette, és 1481. december 10-én Marseille-ben készült végrendeletében 10 ezer arany ecu-t tagadott meg tőle.
A párizsi Prevostvo nemesei Guillaume-ot választották az 1484 februárjában Toursban összehívott uradalmi generálisok egyik küldöttjévé. Ott tisztelgett a király előtt Montmorency báróságának háromnegyedéért (egynegyedét unokaöccsének, Jean II de Nivelle -nek kellett átengedni ). VIII. Károly fiatalkorában Montmorency támogatta Anne de Beaujeux régenst .
1484-ben egy gyermektelen nagybátyja, Pierre d'Orgemont felosztotta vagyonát unokaöccsei: Guillaume és féltestvére, Guillaume de Brular, Badouville seigneur között. Ebben a szakaszban Montmorency megkapta Chantilly, Ossois, Chaversy és Montpillois seigneuries egy részét.
Mint a harcművészet szabályainak egyik legjobb ismerője, Guillaume de Montmorencyt meghívták a zseniális padarme egyik döntőbírójának , amelyet Francoise, lady de Saint-Simon rendezett meg 1493. szeptember 16-án a vexini Sandricourt kastélyban . Pontoise közelében . A birtokosok (bérlők) Jacques II de Coligny , de Châtillon lord és testvére , Gaspard voltak, a viharzók (venants) pedig Jean de Poitiers, de Saint-Valière ura, de Valentinois hercegnő apja ; Bernardin de Clermont, Vicomte de Tallard; Louis de Heduville, Sandricourt seigneur; Georges de Sully, Coussy kormányzója; Jean de Heduville, Seigneur de Frémecourt; Pierre d'Orgemont, de Mery seigneur és Jacques de Tenteuil, Orléans hercegének nagy verője .
1495-ben részt vett VIII. Károly olaszországi hadjáratában . Részt vett XII. Lajos megkoronázásában és a király 1498. július 2-i ünnepélyes Párizsba való belépésében. Ugyanebben az évben elkísérte Lajost Touraine -ba . December 20-án Chinonban átadott díszoklevéllel megkapta a kormányzói tisztséget Saint-Germain-en-Laye-ban .
1503-ban a királlyal Lyonba utazott , ahol kamarai és orléansi kormányzói posztot kapott. 1509-ben Lajos háborúba indult a velenceiekkel, és elhagyta Montmorency-t, a kancellárt és még két idősebb korosztályt a Bretagne-i Anna királynő vezette régensi tanács tagjaként .
I. Ferenc hatalomra kerülve megmutatta Guillaume-nak kedélyét, és hála jeléül 1516-ban átadta a Szent Mihály-rend szalagját , amelyben akkor még csak 33 lovag szerepelt, akik születésükben és érdemeikben a legérdemesebbek voltak. , egyidejűleg állhat. Montmorencyt anyja udvarnokává és több kastély kormányzójává is kinevezte .
1517. május 10-én Montmorency részt vett Claude francia királynő megkoronázásán Saint-Denis- ben, 1523. március 8-án pedig azon a gyűlésen, amelyet a király a Charles de Bourbon rendőr bíróság elé állítására hívott össze .
Az 1525. február 24-i páviai csata sikertelen kimenetele után az országgyűlés március 7-i rendeletével az esetleges zavargások megelőzése érdekében Montmorencyt nevezte ki a főváros rendkívüli uralkodójává; tagja volt az országot a király fogsága idején irányító régensi tanácsnak is.
1525. augusztus 30-án aláírták a régens és VIII. Henrik közötti megállapodást , amely szerint az angol király felhagyott Franciaország megtámadásának tervével, Montmorency de Bourbon bíborossal, Vandom és Longueville hercegeivel és számos más nemessel együtt fellépett. kezesként.
Az 1528-as gyűlésen, amely eldöntötte a háború kérdését a császárral, aki kihívta a francia királyt, Montmorency báró a második helyen végzett a Szent Mihály-rend lovagjai között.
Az utolsó esemény, amelyen Guillaume részt vett, Ferenc új feleségének , Ausztriai Eleonornak a koronázása volt Saint-Denisben 1530. március 5-én.
De mivel sem az öregek, sem a fiatalok, sem a nagyok, sem a kicsik nem kerülik el a halált, Guillaume-nak, de Montmorency bárónak is adót kellett fizetnie. Mert miután több mint hatvan éven át dicsőségesen szolgált négy királyt, meghalt, hírnévtől és évektől elnyomva, az ezerötszázharmincegyedik év májusának huszonnegyedik napján, és eltemették a kórus standjaiban. Saint-Martin-de-Montmorency Anne Pottal, feleségével egy fekete márvány sírkő alatt, amelyet két alabástromszobor díszített.
– Du Chesne A. Histoire genealogique de la maison de Montmorency et de Laval, p. 363Felesége (1484. 07. 17.): Anna Poe , Saint-Paul grófnő (megh. 1510. 02. 24.), Guy de Saint-Paul gróf és Marie de Villiers de L'Isle-Adan lánya
Gyermekek:
Fattyú:
[műsor]Guillaume de Montmorency ősei | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Tematikus oldalak | |
---|---|
Genealógia és nekropolisz | |
Bibliográfiai katalógusokban |