A "Young Waters" ( Eng. Young Waters ; Child 94 , Roud 2860 [1] ) egy skót népballada . Csak egy változata ismert, 1755-ben jelent meg Young Waters: An Ancient Scottish Poem, Never Before Printed (Glasgow, Printed and Seld by Robert & Andrew Foulis, 1755) címmel. A ballada Thomas Purcy szerint Lady Jean Hume-tól került a kiadókhoz , aki ezt a szöveget az egy évtizeddel később megjelent Monuments of Old English Poetry című gyűjteményébe foglalta.". Mivel a ballada létezését a szájhagyományban senki nem jegyezte fel, felmerültek felvetések szerzői eredetére vonatkozóan (Chambers például a népi álláspont stilizációiról ismert Lady Wardlaw-nak tulajdonította a szöveget). De a balladát olyan tapasztalt folklórgyűjtők vették fel gyűjteményükbe, mint William Motherwell , David Hurd és Joseph Ritson ; Francis James Child is bevette gyűjteményébe , így a ballada népi eredetét a legtöbb modern kutató elismeri [2] .
A király az udvarba gyűjti az urakat, a királyné pedig, látva az ablakból az ifjú Waters lovagot, magasztalja szépségét. A király ezt hallva féltékenységgel tölti el, és megparancsolja Waters börtönbe zárására. Később a lovag találkozik a halállal a vágótömbön, és a bölcsőben ülő felesége és fia kénytelenek ránézni [2] .
Olyan vélemények hangzottak el, hogy ennek a cselekménynek az alapja egy bizonyos történelmi esemény. Ugyanez Chambers azt javasolta, hogy a ballada az egyik skót nemes kivégzésére utal, röviddel I. Jakab király angol fogságból való visszatérése után, és a konkrét benyomott személy Murdoch Stewart , Robert Stewart, Albany hercegének fia [2] lehet. . Purcy úgy vélte, hogy James Stewart, Moray 2. grófja , a „ The Bonnie Earl O'Moray ” (181. gyermek) ballada alanya . Peter Buchan azt hitte, hogy David Graham, Lord Fintry volt az, akit 1592-ben végeztek ki [3] .
A balladát A. I. Eppel és I. M. Ivanovsky fordította oroszra [2] .