Az ásványgyapot fogalma a GOST 31913-2011 (EN ISO 9229:2007) szerint „Hőszigetelő anyagok és termékek. Kifejezések és meghatározások” a következő típusú vattákat foglalja magában:
Az ásványgyapot ( alapanyag típusától függően ) eltérő szálszerkezettel rendelkezhet, technológiailag beállított: vízszintesen rétegzett, függőlegesen rétegzett, hullámos vagy térbeli, ami kiterjeszti alkalmazásának lehetőségeit különféle szerkezetekben.
Jellemzője a magas hőmérséklettel és vegyszerekkel szembeni jelentős ellenállás. Az ásványgyapot kiváló hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal is rendelkezik.
Jelenleg jelentős mennyiségű ásványgyapot készül, amelyet széles körben használnak az építőiparban. Felhasználási területe a falak és mennyezetek hőszigetelése , az ásványgyapotot széles körben alkalmazzák magas hőmérsékletű felületek (kemencék, csővezetékek stb.) szigetelésére, szerkezetek tűzvédelmére és hangszigetelő anyagként válaszfalakban, akusztikai árnyékolókban.
Az ásványgyapot hővezető képessége λ = 0,035-0,040 W / (m K) és erősen függ a sűrűségétől. Működés közben a hővezető képesség 3 év alatt átlagosan 50%-kal nő a nedvesség behatolása miatt [1] .
A páraáteresztő képesség (az ásványgyapot υ-tényezője) párazáró réteg hiányában eggyel egyenlő [1] .
Az ásványgyapot hőszigetelő és hangszigetelő termékek gyártására szolgál, valamint hőszigetelő anyag az építőiparban és az iparban + 700 °C-ig terjedő hőmérsékletű felületek szigetelésére.
Emlékeztetni kell arra, hogy az ásványi (kő)gyapotból szintetikus kötőanyagon ( fenol-formaldehid gyanták ) készült termékekben körülbelül 300-350 ° C hőmérsékleten megkezdődik a kötőanyag megsemmisülése.
Alkalmazás:
Számos GOST szabályozza az ásványgyapot termékek főbb mutatóit:
A legtöbb gyártó ásványgyapotot gyárt saját műszaki specifikációi (TU) szerint, amely sokkal magasabb követelményeket ír elő a gyártott szigetelésre, mint a GOST.
Az ásványgyapot potenciális veszélye rákkeltő anyagok – por és fenol-formaldehid gyanták – forrásaként szolgált alapul számos, emberre és állatra gyakorolt hatásának vizsgálatához [2] . 1997 decemberében az Európai Unió irányelvet [3] adott ki, amely veszélyességi fok szerint osztályozta az ásványgyapot különböző fokozatait. Ezen irányelv szerint az ásványgyapotot irritálónak (irritálónak) tekintették; az alkáli- és alkáliföldfém -oxid -tartalomtól és a szálak méretétől függően a 2. (potenciálisan veszélyes) vagy a 3. (a megbízható értékeléshez nem elegendő adat) rákkeltő veszélyességi csoportba sorolták. Németországban nagyon szigorú megközelítést alkalmaztak a mesterséges ásványi szálak veszélyességének felmérésére ; sokféle ásványi szál tilos itt, amelyeket más országokban biztonságosnak tekintenek; ami aggodalomra ad okot a gyártókban [2] .
A Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2001-ben készített egy jelentést a mesterséges ásványi szálak rákkeltő hatásának értékeléséről [4] [5] , amely szerint az üveg (folyamatos üvegszál), a kőzet- és salakgyapot a 3. csoportba tartozik. a veszély tekintetében (az ezekből az anyagokból származó MW esetében nincs elegendő bizonyíték az emberre gyakorolt rákkeltő hatásra, és az állatoknál korlátozott a rákkeltő hatás mellett).
2002-ben az IARC átminősítette [6] az ásványgyapotot a 2. B csoportba, i.e. a szer valószínűleg rákkeltő az emberre.
Ugyanakkor a tűzálló kerámiaszálakból és bizonyos típusú nem folytonos üvegszálakból készült MW a 2B veszélyességi csoportba tartozik (az ilyen típusú ásványgyapotokra ésszerű adatok állnak rendelkezésre, amelyek megerősítik az állatokra gyakorolt rákkeltő hatást) [7] .
KötőgyantákAz ásványgyapotban a kötőgyanták felhasználása technológiailag (általában 4% alatt van, és üzemi körülmények között stabil szilárd gyantákról van szó), valamint a komponenseik kibocsátásának (izolációjának) szabályozásával szabályozott. Ugyanakkor az a cél, hogy a levegőben a releváns anyagok tartalma az MPC alatt legyen, még akkor is, ha zárt helyiségtérfogatról beszélünk. Ez a megközelítés (egy anyag tartalmának arányosítása egy anyagban és abból az MPC biztosítása érdekében) általános a különböző anyagok és az azokat alkotó anyagok esetében.