A mikrokrisztalloszkópia kvalitatív mikrokémiai elemzési módszer , amely jellegzetes kristályos csapadék képződésén alapul , kis mennyiségű reagens hatására a vizsgált oldat cseppenként (körülbelül 10–3 ml) üveglemezen. Az üledéket mikroszkóp alatt vizsgálják (60-szoros vagy több nagyítás); összetételét elsősorban a kristályok alakja, valamint színe és mérete alapján ítélik meg. A keletkező kristályokjellegzetes formát csak lassú felszabadulás mellett, azaz híg oldatokban kapnak. A kicsapódott anyagok nagy koncentrációjában, valamint idegen vegyületek jelenlétében a kristály alakja eltorzulhat. Ilyen esetekben a csapadék azonosításához polarizáló mikroszkóp alatt meghatározzák a kristályok krisztallográfiai és kristályoptikai jellemzőit (például a lapok közötti szögeket), amelyek nem az alakjuktól, hanem a kémiai összetételtől függenek. A mikrokrisztalloszkópiát általában nagyon kicsi tárgyak (növényi sejtek, fémzárványok, ásványok stb.) elemzésére használják. A szerves és szervetlen vegyületek kimutatási határa egy oldatcseppben eléri a 10 -8 -10 -9 g-ot.