A kispolgári közigazgatás (egyben kispolgári önkormányzat ) a kispolgárság osztályönkormányzata az Orosz Birodalomban .
A törvény abból indult ki, hogy az egyes városok polgárai egy sajátos birtoktársaságot alkotnak, és mint társaságnak van egy bizonyos szervezete. De a valóságban a törvényhozás egyértelműen csak a fővárosok ( Szentpétervár és Moszkva , valamint Odessza ) vonatkozásában határozta meg a kispolgári közigazgatás összetételét , ahol a kispolgárok érdekeit választott, választó gyűlés képviselte. a kispolgári közigazgatás tisztviselői, kispolgári összejöveteleken választották ki a választókat.
Ugyanakkor más városokban az összejövetelek összetétele törvényileg meghatározatlan maradt, a polgári összejöveteleken pontos meghatározás nélkül vettek részt a huszonegy éves kort betöltött, vagyoni minősítéssel rendelkező kispolgári gyűlések. méretének meghatározása. Az összejövetelt a kispolgári főispán vagy a kispolgári tanács hívta össze , ha volt ilyen. Ha a kispolgárok első ülése a határozatképesség hiánya miatt érvénytelen volt , akkor a másodikat tetszőleges számú jelenlévővel érvényesnek tekintették, így a kispolgári közigazgatás ügyeit a valóságban viszonylag szűk csoport intézte. A filiszteus vén elnökölt az ülésen.
A kommentelők szerint a kispolgári önkormányzat csak nagyon gyenge mértékben szolgálta a birtok tagjainak hasznát és szükségleteit. Kénytelen a gyakorlatban ellátni azokat a feladatokat, amelyeknek lényegében állami hatósági hatáskörbe kellett volna tartozniuk, így szabad (állami) pénzügyi és rendészeti testület volt.
A kispolgári közigazgatás állandó szervei a különböző városi településeken egyenlőtlen összetételűek voltak. Azokban a városokban, ahol teljes városi közigazgatás működött, a város méretétől függően a kispolgári közigazgatás vagy egy kispolgári vezetőből, vagy egy vezetőből segédekkel, vagy egy több tagú kispolgári tanácsból állt. és egy kispolgári igazgató-elnök. Az egyszerűsített városvezetésű városokban a polgármester vagy a polgári tanács feladatai a városvezetőt terhelik . De még az egyszerűsített adminisztráció mellett is megmaradtak a kispolgári gyűlések, amelyek összetétele mind a szokásoktól, mind pedig nagymértékben a kispolgári és általános közigazgatási vezetés belátásától függött.
Nem volt pontos feladatmegosztás a kispolgári közigazgatás különböző szervei között. A törvény a kispolgári társaságok döntéseinek végrehajtási eljárásáról sem rendelkezett, ezen a területen nagymértékben az önkormányzatok mérlegelési joga hatott. Egyes szabályozásokhoz azonban[ mi? ] a kormányzó jóváhagyása szükséges.
A kispolgári adminisztráció listákat vezetett az uradalom tagjairól, az új tagok felvétele formálisan ettől függött. A személyek bizonyos kategóriái azonban[ mi? ] joga volt ahhoz, hogy beleegyezésük nélkül besorolják a kispolgári társaságokba.
A 19. század végéig a kispolgári társadalmak „gonosz tagjaikat” átruházhatták a kormányba, hogy Szibériába száműzzék.
A kispolgári adminisztráció engedélyt adott ki az alárendelteknek. A kispolgári közigazgatás fő célja a különféle adók és illetékek beszedése volt a kispolgároktól.
A törvény közvetlenül nem írta ki, hogy a kispolgári közigazgatás feladata a munkaképtelenné vált tagjainak, a betegeknek és az időseknek az ellátása. De lényegében más birtoki önkormányzatokhoz hasonlóan a birtok tagjainak minden szükségletével foglalkozott, beleértve a jótékonyságot is. A rászoruló tagok megsegítése a kispolgári közigazgatás egyik fontos feladata volt, hiszen a tehetős lakossági rétegek irányítása alatt álló általános városi közigazgatás kevéssé törődött a városi lakosság tömegével. burzsoázia. Így a város önkormányzata sokszor még az általános iskolai iskolákat sem tudta megfelelő számban létrehozni, és még kevesebbet tettek az idős kor és betegség miatt munkaképességét elvesztett szegények ellátása terén. A szükségből adódóan a kispolgári önkormányzat mindezekben nagymértékben felváltotta az általános városvezetést: iskolák, kórházak, ambulanciák, alamizsnák, munkásházak jöttek létre a legszegényebb városi lakosság birtokalapjából. Ugyanabból az alapból különféle juttatásokat adtak ki: temetésre, gyermeknevelésre, szegény menyasszonyok hozományára stb.
Az osztálydíjak tekintetében a polgárok kölcsönösen felelősek voltak . Az állami illetékek miatt eltörölték, a birtokilletékek tekintetében megtartották, még az 1906. október 5-i törvény elfogadása után is, amely eltörölte a körkörös felelősséget a paraszti befizetéseknél. A kispolgárok kölcsönösen felelősséget vállaltak a birtokuk elégtelen tagjainak különféle állami és állami (zemsztvoi és városi) kórházakban történő kezelésének költségeiért is.
A "Közigazgatási jogból":