Minimális változtatás módszere

A minimális változtatások módszere az érzékenységi küszöb közvetlen meghatározására szolgáló pszichofizikai módszer, amely a ható inger nagyságának monoton, lépésről lépésre történő megváltoztatásából áll, egészen addig a pillanatig, amíg az általa okozott érzet megváltozik. Ez a módszer az abszolút és a differenciális (különbség) érzékenységi küszöb mérésére szolgál.

Az érzékenység küszöbe egy határ, amely az ingersorozatot két osztályra osztja: érzékelhető ingerekre és érzéketlen ingerekre. A minimális változás módszere az egyetlen az érzékenységmérési módszerek közül, amely maga a mérés során határozza meg a küszöbértéket.

Abszolút küszöbmérés

Az abszolút küszöb minimális mérési módszerrel történő meghatározásakor a kísérletvezető megtalálja az érzet kiindulási és eltűnési pontját. Az első pontot a megjelenés küszöbének, a másodikat az érzés eltűnésének küszöbének nevezik. Minden próba a „Figyelem” jelzéssel kezdődik, majd az alany állandó időközönként ingert kap. Az alany a bemutatott ingerre kétféle válaszkategóriával válaszol, amelyek formáját az alanynak szóló instrukciókban közöljük (példák az alany válaszaira: "Igen / Nem", "Hallom / nem hallom" stb.). ). Az ingerek csökkenő és növekvő sorban jelennek meg. Növekvő sorozatban egy bizonyos ingerparaméter súlyossága fokozatosan növekszik a minimumról a maximumra, a csökkenő sorozatban pedig fordítva. Leggyakrabban az abszolút küszöb mérése ingerek csökkenő sorozatával kezdődik. A csökkenő sorban az érzet eltűnésének küszöbértéke, a felmenő sorban az érzet megjelenésének küszöbértéke van meghatározva. Általában ezek a küszöbértékek a szisztematikus hiba hatása miatt nem egyeznek.

A szisztematikus hibáknak két típusa van:

Szokáshiba: az alany továbbra is ugyanazt a választ ismétli, mint az előző lépésben, bár az inger már nem okoz érzetet.
Várakozási hiba (anticipáció): az alany pozitív választ ad reakcióként olyan ingerre, amelyet még nem érzett.

A hibák kiegyenlítése érdekében a következő módszereket alkalmazzuk:

A sorok számának kiegyenlítése váltakozással (a csökkenő és növekvő sorok párosítva jelennek meg).
Megköveteli az alanytól, hogy reagáljon a sorozatban a változó ingerek minden lépésére.

Az abszolút küszöb értékének kiszámításához ki kell számítani az összes talált küszöbérték számtani átlagát az érzet megjelenésére és eltűnésére.

Az abszolút küszöbértéket a következő képlet segítségével számítjuk ki:

$RL={\frac {1}{N}}\sum _{i=1}^{n}{Li}$ , ahol az átlagos abszolút érzékenységi küszöb; — egyetlen küszöb értéke minden stílusos sorban; a sorok teljes száma. $RL$ ${Li}$ ${N}$

Különbségi küszöbmérés

A minimális változtatások módszerében a differenciális küszöb mérése csak annyiban tér el az abszolút küszöb mérésétől, hogy a differenciálküszöb meghatározása esetén változó ingerrel egyidejűleg egy referenciaingert mutatunk be az alanynak, amely beállítja a kezdeti inger szintje, amelyhez viszonyítva a különbségi küszöb értéke meghatározásra kerül. Ebben az eljárásban az alany válaszának három kategóriája megengedett: „nagyobb, mint”, „kisebb, mint” vagy „egyenlő”. A különbségi küszöb meghatározásakor a kísérletvezető meghatározza az összehasonlított ingerek közötti különbség érzetének megjelenési pontját és a különbség érzetének eltűnésének pontját. Mivel ebben az esetben az állandó inger (referenciainger) értéke nullától eltérő, a kísérlet eredményeként a kísérletező nem két, hanem négy küszöbértéket kap, mivel minden sorban két küszöbpontot találunk. : a felső és alsó különbségi küszöb.

A különbségi küszöb kiszámítása több szakaszban történik:

A felső különbségi küszöb értékének kiszámítása a következő képlet szerint: , ahol a felső küszöbértékek értékei növekvő sorokban; a felső küszöbértékek csökkenő sorokban; n a sorpárok száma. $L_{h}={\frac {\sum _{i=1}^{n}(L_{h}^{1}+L_{h}^{2})}{n))$ ${\displaystyle L_{h}^{1))$ ${\displaystyle L_{h}^{2))$
Az alsó különbségi küszöb értékének kiszámítása a következő képlet szerint: , hol vannak az alsó küszöbértékek a növekvő sorozatban; az alsó küszöbértékek csökkenő sorokban. $L_{l}={\frac {\sum _{i=1}^{n}(L_{l}^{1}+L_{l}^{2})}{n))$ $L_{l}^{1}$ $L_{l}^{2}$
A számított felső és alsó különbségi küszöb korlátozza a bizonytalansági intervallumot, amely a stílussor azon zónája, ahol az egyenlőségi válaszok dominálnak. A bizonytalansági intervallum kiszámítása a következő képlettel történik: ${\displaystyle IU=L_{h}-L_{l))$
Az eredményül kapott bizonytalansági intervallum két különbségi küszöbértékkel egyenlő. Ezért a különbségi küszöböt a következőképpen kell kiszámítani: $DL={\frac {IU}{2}}={\frac {L_{h}-L_{l}}{2}}$

Változatok a legkevesebb változtatás módszerére

Sorpár összevonása egy sorba;
létra módszer;
Az alig észrevehető különbség módszere (ESD).

Irodalom

Gusev A. N., Izmailov C. A., Mikhailovskaya M. B. Mérések a pszichológiában: általános pszichológiai műhely. M.: UMK "Pszichológia", 2005
Általános pszichológia 7 kötetben. Szerk. B. S. Bratusya / T. 2: Érzékelés és észlelés / A. N. Gusev. M., 2007.

Minimális változtatás módszere

Abszolút küszöbmérés

Különbségi küszöbmérés

Változatok a legkevesebb változtatás módszerére

Irodalom

Lásd még