Kranz-Shardin módszer

A Kranz-Shardin módszer ( Krantz-Shardin nagyfrekvenciás szikrakamra ) a gyors folyamatok nagysebességű filmezésének módszere. Nevét a módszer és a berendezés megalkotóiról kapta – Karl Krantz és Hubert Shardin német ballisztikusokról . A Kranz és Shardin által 1929-ben létrehozott nagyfrekvenciás szikrakamra ( németül Funkenzeitlupenkamera ) 24 kép elkészítését tette lehetővé akár 5 MHz-es felvételi frekvencián.  

Ennek a speciális kamerának a segítségével először tiszta optikai képeket kaptunk álló fényképezőlapon, amikor az eseményt a térben elosztott különálló szikrakisülések világították meg. Így először vált lehetővé dinamikus folyamatok megfigyelése, például a golyó repülési útvonalának tanulmányozása, a páncélok behatolási folyamatai, a robbanóanyagok felrobbanása és a rideg anyagok megsemmisítésének folyamatai, a melynek szisztematikus műszeres tanulmányát a Légierő Műszaki Akadémia készítette el az 1930-as évek végén [1] [1] [2] . A nagyfrekvenciás szikrakamrát ma is használják.

Hogyan működik

A kamera egyrészt egy 24 szikraközű szikrafejből áll, amely 24 kisülést generál és pulzáló fényforrásként szolgál, másrészt a tényleges kamerából 24 objektívvel (huszonnégy kameránként kitettség). A szikrafej és a kamra egymással szemben helyezkedik el. A szikrakisülésből származó fénysugár az objektívre irányul, melynek segítségével a tárgyra esés után pontosan a kamerába fókuszál.

A nagyon gyors szikrák generálása időben eltolt, minden szikra egy képet ad. Így 24 lövésből álló sorozatot kapunk. A rendkívül rövid expozíciós idők és a szikraintervallumok finombeállítása rendkívül éles képeket eredményez akár 5 MHz-es képsebességgel (5 millió képkocka másodpercenként). Így a Ballisztikai Intézet által 1939-ben végzett egyik kísérletben a detonáció kialakulásának folyamatait vizsgálták egy két gramm tömegű tetriltöltet robbanása során. A folyamatot Kranz-Shardin szikrakamrával rögzítették 220 000 képkocka/s frekvenciával.

Általánosságban elmondható, hogy egy ilyen gyors folyamatok regisztrálására szolgáló eszköz létrehozása számos, közvetlenül a ballisztikához kapcsolódó és katonai alkalmazású dinamikus folyamat vizsgálatának kezdetét jelentette, amelyek végül ígéretes fegyverek létrehozásához vezettek.

Az ilyen típusú kamerákat ma is használják. Az ilyen típusú kamerák előnye a fényképezőlapon történő optikai rögzítés nagy felbontása (a 2000-es évek végén 10 GB), valamint a viszonylag magas, több MHz-es felvételi frekvencia.

Lásd még

Nagy sebességű kamera Kerr cellával

Jegyzetek

  1. Hubert Schardin, Der Verfahren der Funkenkinematographie , In: Beitrage zur Ballistik und Technische Physik . Lipcse 1938, S. 139
  2. Richard Emil Kutterer: Ballistik , Braunschweig: F. Vieweg, 1959, S. 90-123

Linkek

Irodalom