Terület
Az (ásványok) lelőhely [1] egy ásványi anyag (ásvány) természetes felhalmozódása (elhelyezkedése, elhelyezkedése) a Föld felszínén vagy a belekben . Egyes geológiai folyamatok eredményeként, amely mennyiségi, minőségi és bányászati viszonyok tekintetében kedvező gazdasági hatású iparfejlesztésre alkalmas.
Osztályozás
A betétek tartalmazhatnak
- gáz (szénhidrogén összetételű éghető gázok és nem éghető gázok - hélium , neon , argon , kripton )
- folyékony ( olaj és talajvíz)
- szilárd (értékes elemek, kristályok, ásványok, kőzetek) ásványok.
Ipari felhasználás szerint a lelőhelyek fel vannak osztva
- érc vagy fém ( vas- , könnyű- , ritka- , nemes- és radioaktív fémek lelőhelyei)
- nem fémes (nem fémes) (kémiai, agronómiai, kohászati, műszaki és építőipari alapanyagok lerakódásai)
- éghető (olajmezők, éghető gázok, szén , olajpala és tőzeg )
- hidroásványi (földalatti és felszíni háztartási, műszaki, balneológiai és ásványvizek ).
A feldolgozásra kerülő ásványi nyersanyagok mennyiségét a benne lévő értékes és káros összetevők mennyisége határozza meg. Az ásvány minimális mennyiségét és legalacsonyabb minőségét, amely mellett azonban a kitermelés lehetséges , ipari feltételeknek nevezzük. A felszín alatti vizek lelőhelyei a készletek megújulási képességében különböznek a többi ásványi lelőhelytől .
A geológiai szerkezet összetettsége által megkülönböztetett üledékcsoportok (területek)
A szilárd ásványi készletek feltárásának szükséges és elégséges mértéke a lelőhelyek geológiai szerkezetének összetettségétől függően kerül meghatározásra, amelyek e tulajdonság szerint több csoportra oszthatók .
1 csoport . Egyszerű földtani szerkezetű lelőhelyek (területek) nagy és nagyon nagy, ritkábban közepes méretű ásványtestekkel , zavartalan vagy enyhén zavart előfordulású, stabil vastagsággal és belső szerkezettel, az ásvány minőségének kitartásával, a fő érték egyenletes eloszlásával. alkatrészek.
A lelőhelyek (területek) szerkezetének sajátosságai meghatározzák az A, B, C 1 és C 2 kategóriájú készletek azonosításának lehetőségét a feltárás során .
2 csoport . Összetett földtani szerkezetű lerakódások (területek), nagy és közepes méretű testekkel, zavart előfordulású, instabil vastagságú és belső szerkezetű vagy nem fenntartható ásványi minőséggel és a főbb értékes összetevők egyenetlen eloszlásával jellemezhető lelőhelyek (területek). A második csoportba tartoznak még a szén , a fosszilis sók és más, egyszerű geológiai szerkezetű, de összetett vagy nagyon összetett bányászati és geológiai fejlődési feltételekkel rendelkező ásványok.
A lelőhelyek (területek) szerkezetének sajátosságai meghatározzák a B, C 1 és C 2 készletek azonosításának lehetőségét a feltárás során .
3 csoport . Nagyon összetett geológiai felépítésű lelőhelyek (területek) közepes és kis méretű ásványtestekkel, erősen zavart előfordulású, nagyon változó vastagságú és belső szerkezetű, vagy jelentősen fenntarthatatlan ásványi minőséggel és a főbb értékes összetevők nagyon egyenetlen eloszlásával jellemezve. .
Ennek a csoportnak a betétkészleteit elsősorban a C 1 és C 2 kategóriákban tárják fel .
4 csoport . Kisméretű, ritkábban közepes testű lerakódások (területek), amelyek előfordulása rendkívül zavart, vagy a vastagság és a belső szerkezet éles változékonysága, az ásványi anyag rendkívül egyenetlen minősége és a főbb értékes komponensek megszakadt fészkelő eloszlása jellemzi. Ennek a csoportnak a betétkészleteit elsősorban a C 2 kategóriába sorolják .
Amikor a lelőhelyeket egy adott csoporthoz rendelik, kvantitatív mutatók használhatók az ásványosodás fő tulajdonságainak változékonyságának felmérésére, amelyek az egyes ásványtípusokra jellemzőek.
Eredet
A lerakódások a Föld felszínére kerülhetnek (nyílt lerakódások), vagy eltemethetnek a belekben (zárt vagy „vak” lerakódások). A kialakulási feltételek szerint a lerakódások sorozatokra (exogén, magmatogén és metamorfogén lerakódások), a sorozatok pedig csoportokra, osztályokra és alosztályokra oszlanak.
A Föld felszínén és felszínközeli zónájában exogén lerakódások (hipergén, üledékes) keletkeztek az ásványi anyagok kémiai, biokémiai és mechanikai differenciálódása következtében az energia hatására a Föld felszínén .
Közülük 4 csoport van:
- maradó;
- hordalékos;
- üledékes;
- beszivárgás.
Az ásványi anyagok geokémiai differenciálódása során a Föld beleiben magmatogén (mély, endogén) lerakódások keletkeztek a magma előfordulása és a földön belüli energiaforrások által a környezetre gyakorolt hatása miatt.
Közülük 5 fő csoport van:
- magmás lerakódások;
- pegmatit lerakódások;
- karbonatit lerakódások;
- szkarn betétek;
- hidrotermikus lerakódások.
A metamorfogén lerakódások a kőzetek regionális és lokális metamorfózisának folyamatában keletkeztek.
A geológiatörténet elfogadott felosztása szerint archeai , proterozoikum , ripheai , paleozoikum , mezozoikum és kainozoikum kori lelőhelyeket különböztetnek meg. A lerakódásokat alkotó anyag forrásai szerint a földkéreg alatti (köpeny vagy bazalt ), kéreg (vagy gránit) magmák, valamint a Föld üledékes héja található. A keletkezés helye szerint a lerakódások geoszinklinális (hajtogatott területek) és platformra oszlanak .
A Föld felszínéről lerakódások kialakulásának 4 szintje ismert
- ultra mélység - 10-15 km felett;
- mélység - 3-5 km-től 10-15 km-ig;
- hypabyssal - 1-1,5-3-5 km;
- felszínközeli - 1-1,5 km mélységig.
Főbb betétek
Úszómedencék
A lelőhelyek folyamatos vagy szigetszerű eloszlásának területét, jelentős méretű vagy ásványi készletekkel, medencének nevezzük. A legfontosabb medencék:
- A Perzsa-öböl olaj- és gázmedencéje
- Nyugat-szibériai olaj- és gáztartomány
- Coalfield New South Wales
- Vasérc-medence Kurszk mágneses anomáliája
- Saskatchewan hamuzsír-medence
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ (ásvány) lelőhely // Geológiai szótár. T. 1. M.: Nedra, 1978. S. 423.
Linkek
- Ásványi lelőhelyek — Ásványkatalógus
- Ásványi lelőhelyek - Geowikipedia
 Szótárak és enciklopédiák |
|
|---|---|
| Bibliográfiai katalógusokban |
| Bányászati | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| |||||||
| |||||||