A glazerhaui mészárlás (ma a falu szlovák nevén Sklene a törökfürdői járásban, 1927-ig: Skleno, Sklene ) 1944. szeptember 21-én történt a szlovák nemzeti felkelés idején . Amikor a partizánosztagok elfoglalták a falut, a falu 187 német ajkú lakosát lelőtték. A partizánok az 1. csehszlovák partizándandár 8. osztályának 3. századához tartoztak. Szeptember 20-án kiűzték őket a faluba, és a parancsnok – Leonyid Nyikolajevics Szlavkin szovjet oktató (szül. 1916-ban Vlagyivosztokban , megsz. 1971-ben Zaporozsje ) – szóbeli utasítására cselekedtek.
A falu minden 16 és 60 év közötti német férfiát a szlovák partizánok parancsára reggelente a falu terére hívták lapáttal, állítólag dolgozni. Ezután a csoportot a pályaudvarra vitték, és több vagonba bepakolták. Vonattal vitték őket a falutól két kilométerre lévő zsákutcára. Körülbelül 25 embert hoztak ki először, és megparancsolták, hogy ássanak egy gödröt egy közeli erdőben: 8 m hosszú, 1,50 m széles és alig 60 cm mély. Ezt követően egy gödörbe hajtották őket, és géppuskákkal megölték őket.
Ezt követően a többi férfi nagy részét lelőtték, csak néhányuknak sikerült az erdőbe menekülniük. A lövés több napig feküdt a szabad levegőn, és a partizánok távozása után rokonaik egy erdőszéli tömegsírba temették el [1] .
A kivégzés azoktól indult, akik az utolsó autóban ültek. Az életét kockáztató Josef Stritz tanárnak köszönhetően az első kocsiból 63 embert sikerült időben Slovenska Lupcha (Windisch Liptsch) területére szállítani, és így megmenteni őket a kivégzéstől. A családjukat halottnak hitték, mígnem egy idő után vissza nem tértek Glaserhowe-ba [2] .
A mészárlás túlélő tanúi között volt Pessi József lelkész, aki közvetlenül a tűz felnyitása után elesett, halottnak adta ki magát, és a halottak között fekve, közepesen súlyos lőtt sebekkel életben maradt. Túlélte a háború utáni deportálást, majd württembergi dékán lett.
A glaserhaui mészárlás valószínűleg kiterjedtebb lett volna, ha nem a férfiak hagyományosan tavasztól őszig vonultak ki szezonális munkára Ausztriába [3] . Glaserhaunak ekkor 4500 lakosa volt, ebből mintegy 2600 német volt.
A glaserhaui mészárlás a leghíresebb a kárpáti németek ellen elkövetett hasonló bűncselekmények közül, amelyek 1944. augusztus végétől szeptember végéig történtek. Hasonló mészárlások történtek Wielkie Polje / Hohvis és Paulisch (összesen 85 halott), Ružomberok / Rosenberg városában is. im- Vaagtal (1944. augusztus 27., 146 halott), Selmecbánya / Szemnitz, Besztercebánya / Neusol, Gandlova / Krikergau (több mint 80 halott), Nitryanske Pravo (akkor Germane Pravo / Deutsch Proben, 30 halott), tábor Sklabin 130 halott), Deutsch-Lipschben (32 halott), Kunshauban (69 halott) és más helyeken. Összesen több mint 600 halálesetről számoltak be. Ezek a gyilkosságok a kárpáti németek Szlovákiából való menekülésének előjátéka volt.
A második Szlovák Köztársaság létrejötte után a szlovák emberi jogi aktivisták, köztük Josef Stritz, igyekeztek kideríteni az igazságot a mészárlásokkal kapcsolatban . A mészárlás helyén 1994 óta állítanak emlékművet. A besztercebányai (volt Neuzol) Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumának archívuma a hat gyilkos nyilatkozatait tartalmazza tevékenységükről és a kapott parancsokról a felkelés teljes ideje alatt [3] . Az 1990-es évek végén rendőrségi nyomozás indult, de azt per nélkül megszüntették, mivel a fővádlott, Leonyid Szlavkin 1971-ben meghalt.