Martens, Georg Friedrich von
Georg Friedrich Martens
( 1756-1821 ) német diplomata és jogász .
Életrajz
Eredetileg hamburgi származású , a Göttingeni Egyetem professzora, a vesztfáliai királyság államtanácsának tagja, 1816 óta Hannover képviselője a szövetséges diétában. Világhírnévre tett szert a pozitív nemzetközi jog területén végzett kutatásaival, amelyeket lelkesen védte a filozófiai iskola támadásaival szemben, amely csak a természetjogi normákat ismerte el kötelezőnek a népek közötti kapcsolatokban. Martens Pütter és Schlözer nyomdokaiba lépett, akik Göttingenben lefektették a pozitív jogi iskola első alapjait, amely később történelmi iskolaként (Savigny) vált ismertté. A nemzetközi jogban a történelmi-pozitív irányzat egyetemes elismerést kapott, és a 19. században meghatározóvá vált, elsősorban Martens munkáinak köszönhetően, ezért nemcsak kiemelkedő képviselőként, hanem akár a legújabb nemzetközi alapítójaként is tekintenek rá. irodalom. jogokat. Martens számára ennek a jognak a forrása a szerződések és a nemzetközi szokások voltak; a jogfilozófiában helyet foglalt a nemzetközi természetjognak, bár maga is gyakran támaszkodott rá a pozitív jog bemutatásakor. M. artens a nemzetközi jog mélyebb, filozófiai alátámasztását nem adja meg. Világosan kifejezte nézeteit a nemzetközi jognak szentelt első munkákban: „Von der Existenz eines pozitívn europ äischen Vö lkerrechts und dem Nutzen dieser Wissenschaft” (Göttingen, 1784), „Primae lincae iuris gentium Europaearum praclici,” (178ing.) , "Précis du droit des gens moderne de l'Europe fondé sur les traité s et l'usage" (Getting., 1789; utolsó kiad., Par., 1864). M. alapozta meg egy nemzetközi értekezésgyűjteményt, amelynek kiadása a mai napig tart (Greifswaldban, Prof. Stern szerkesztésében), megtartva az alapító nevét: „Recueil des principaux trait és d'Alliance, de Paix stb. depuis 1761 jusqu'à pré sent". Martens további munkái: „Versuch ü ber Kaper, feindliche Nehmung u. insbensndere Wiedernehmung stb." (Getting., 1795) - az egyik első nemzetközi jogtörténeti és dogmatikai monográfia; "Elauche d'un cours diplomatique et politique" (Göttingen, 1796); "Die Erneuerung der Verträge in den Friedensschlüssen der europ. Mä chte" (Göttingen, 1797); "Erz ählungen merkwürdiger Fälle des neueren europ, Völkerrechts etc." (Göttingen, 1800-1802) - kézikönyv a szeminárium résztvevői számára, amelyet M. rendezett, azzal a céllal, hogy a diplomaták rutintól mentesen neveljenek; "Cours diplomatique, ou tableau des relations ext érieures des puissances de l'Europ e" (B., 1801); Grundriss einer diplomatischen Geschichte der europ. Siaatsh andel u. Friedensschlü sse seit dem Ende des XV J. stb.” (Berl., 1807). M. munkái az állam-, kereskedelmi és tengeri jog területén nem keltették fel a figyelmet és hamar feledésbe merültek. M. diplomáciai tevékenységéből ismert, hogy sikeresen teljesítette a szövetségesek kényes megbízatását (1814), hogy meggyőzze a dán királyt, hogy hagyja el Norvégiát Bernadotte javára. 1815-ben Martens titkárként részt vett a bécsi kongresszus ülésein.
Irodalom
 Szótárak és enciklopédiák |
|
|---|
| Bibliográfiai katalógusokban |
|---|
|
|
|
Szótárak és enciklopédiák