Thomas Man | |
---|---|
Thomas Moon | |
Születési dátum | 1571. június 17. [1] |
Születési hely | |
Halál dátuma | 1641. július 21. (70 évesen) |
A halál helye | |
Ország | |
Tudományos szféra | gazdaság |
Thomas Mun (néha Maine, Maine, angol Thomas Mun ; 1571. június 17. , London - 1641. július 21. ) - angol közgazdász , merkantilista . 1620 és 1641 között dolgozott Angliában és Európában .
A tőkekereskedést tartotta a tőke fő típusának, a vagyont korrelálta annak monetáris formájával, és csak a kereskedelmet ismerte el gazdagodási forrásnak, amelyben az áruexport érvényesül az importtal szemben, ami tőke-, vagyonnövekedést hoz. "A lehető legolcsóbban kell eladnunk, hogy ne veszítsünk eladásokból..."
Az ember felvetette a pénz mennyiségi elméletének alapjául szolgáló gondolatot : a pénz növekedése egy országban a kereskedelemtől függ. E tekintetben a pénzt nemcsak kincsnek, hanem a forgalom és a tőke eszközének is tekintette. A gazdagságot pénzbeli formájában nemesfémraktárnak tekintik. Ahogyan az egyéni kereskedő tőkés pénzt bocsát forgalomba, hogy fokozatosan kitermelje azt, úgy az országnak is meg kell gazdagodnia a kereskedelem révén, biztosítva, hogy az áruk exportja meghaladja az importot "... évente nagyobb összegért eladni külföldieknek, mint mi vásárolni tőlük...". A termelés fejlesztését a kereskedelem bővítésének eszközének tekintik. A hitelkamat a kereskedelemtől, a hiteltőkét pedig a kereskedelemtől függőnek tekinti. Az ember kategorikusan ellenezte a hitelkamat mértékének jogszabályi eszközökkel történő szabályozását.
A T. Man által javasolt gazdaságpolitikát később protekcionizmus politikájának , vagy a nemzeti piac védelmének politikájának nevezték. Ez a politika általában az import korlátozására és az export ösztönzésére redukálódik, és az ennek elérését célzó intézkedések a mai napig változatlanok. Ide tartoznak: az importárukra kivetett protekcionista vámok, kvóták, exporttámogatások és adókedvezmények az exportőröknek, stb. Természetesen ezek az intézkedések nem valósíthatók meg állami támogatás nélkül, ezért mind a korai, mind a késői merkantilizmus képviselői természetesnek tekintik az aktív állami beavatkozást gazdasági folyamatok.
De T. Mun protekcionizmusa korlátozott, nem követeli meg a kormánytól, hogy minden importot hazai termelésre cseréljen; még közvetett importösztönzőket is megenged, amikor azt mondja:
... helyes politika és az állam számára előnyös lenne, ha a külföldi alapanyagokból készült árukat vámmentesen exportálnák. Ezek az iparágak sok szegény embernek adnak munkát, és nagymértékben növelik az ilyen áruk éves exportját külföldre, ezáltal növelve a külföldi nyersanyagok behozatalát, ami javítja az állami vámok bevételét ...
Ebből a mondatból egyébként arra következtethetünk, hogy a későbbi merkantilisták megértették, hogy az állam küzdelme a piaccal terméketlen (az import betiltása nagyobb károkat okoz a gazdaságban, mint a hazai piac megnyitása); hogy a nemzetközi kereskedelemnek vannak láthatatlan törvényei, amelyek erősebbek a kormány politikájánál (tényleg nem értették, hogy ezek a törvények a termelés területére vonatkoznak, és nem is vizsgálták őket); hogy a nemzetgazdaságok a termelés specializálódásának útján fejlődjenek; hogy a nemzetközi munkamegosztás előnyös lehet.
Szótárak és enciklopédiák |
| |||
---|---|---|---|---|
|